Mi a helyes viselkedés, ha megüt a gyerekem? Szörnyen viselkedtem vele tegnap. Van visszaút? Hosszú.
2 éves múlt a fiam.
Már többször előfordult, hogy rám csapott, mindig mondtam nem szabad, anya szomorú lesz. Vagy csak simán elkaptam a kezét, hogy ezt ne! De rögtön ellenkezik, ha én azt mondom nem, akkor ő azt mondja de, és fordítva. Vitatkozni már le sem állok vele, mert úgyis addig mondja, míg övé az utolsó szó.
Nem szeretem bántani, eddig pár kézre csapás és seggre ütés volt részemről, és tényleg akkor mikor már borzalmasan elfajult a helyzet, bünti is volt, az sem hatott, na akkor csaptam oda.
De tegnap meg volt veszve. Folyamatosan visszabeszél (vetkőzz le, megyünk fürdeni - nem vetkőzök, gyere ide, adok zoknit - nem megyek, ne kapcsold be a tévét - de bekapcsolom), bármit mondok rögtön az ellenkezője a válasz. Nyafogott, vergődött, bármit vettem elő nem játszott vele, nem evett, csak hisztizett és csak olyat akart, amit nem lehet (pl a szőnyegre borítani a buborékfújó tartalmát).
Mikor már meguntam, elővettem egy régi-új játékot, ezer éve nem játszottunk vele, de fiamnak az volt a buli, hogy ugráljon rajta, eldobálja (kirakó), ekkor én szó nélkül elkezdtem elrakni, amire persze behisztizett.
Mondtam neki felesleges a hiszti, ha nem tud szépen játszani, akkor elrakom. Megint dobálni kezdte, én meg csendben szedegettem, nem akartam vitatkozni vele. Ültem a földön, erre odajön, visít, hogy ne rakjam el, én meg pakolom és úgy megütött, hogy na! Két kezével a fejem, oldalról. Gyakorlatilag a két fülemet találta el. Nem gondolkoztam, csak indult a kezem, és egy akkora fülest sikerült adnom neki, hogy el is esett. Aztán rohant az apjához, de hallottam, hogy alig kap levegőt, a sírástól vagy az ijedségtől (mert ugye nem szoktam pofonokat osztogatni).
Én teljesen kibuktam, bevágtam az ajtót és csak sírtam, hogy hogy a fenébe lehetek ilyen sz@r, hogy ekkorát ütöttem, és ki sem mertem menni még akkor sem, mikor hallottam, hogy már nevetgél.
Tegnap megfogadtam, hogy soha többé ilyet. Este el is beszélgettem vele, hogy azért az nincs rendben, hogy ütjük-vágjuk egymást, látszólag meg is értette. Erre ma. Megint.
Reggelihez kért majonézt. Ő nyomhatta ki a tányérjára. Viszont nem akart belőle enni. Én meg közöltem nem pazaroluk, ha kikérte a majonézt egye is meg. Erre gusztustalan hangokat hallat (blöáááá) hogy neki nem kell és elfordult az asztaltól. Én a fejénél fogva visszafordítottam, hogy de megeszed.... erre kaptam egy pofont.
Mondjátok meg, őszintén.... mi a fenét kezdjek vele?
Bünti szokott lenni. Leültetem, beviszem a szobájába, vagy elveszem egy kedvencét egy napra. Tegnap lekapcsoltam a mesét, azért is rám csapott.
Nem tudom, hogy itt a pofon nevelési célzatú lenne-e. Azt mondom neki ne üss, én meg megütöm.... nem tudom ez jó-e. Vagy tegyem többet büntibe?
Tök kivagyok. Ez így nem mehet tovább. Segítsetek!
Egy elkeseredett anyuka. :(
válasza:ne haragudj de én ledöbbentem! 2 éves a fiad, nem 6!
enyém is 2 éves, neki az a játék ha a kirakót szétdobálja, nem értem ezzel mi a bajod. hisztis, akaratos, most van a dackorszakba. ha nem kéri a majonézt, nem forgatom a fejét, nem kér akkor nem kap legközelebb. pazarlás 2 csepp? ne már, hát most tanul, most tapasztal, ne korlátozd ennyire és ne várj tőle többet, tényleg csak magamat tudom ismételni, 2 éves!!!
enyém nem kapott még se pofont, se popsira verést, úgy érzem, hogy ha ezt megtenném, nem mondhatnám, hogy ne üssön meg engem, ne üssön még más gyerekeket. igen, el kell mondani 100x, 1000x, nem könnyű, de meg kell próbálni türelmesnek lenni!
ha megüt akkor megfogom a kezét és azt mondom, hogy ezt nem szabad, nagyon csúnya dolgot tett és otthagyom, csinálom a dolgomat. eddig 2x volt ilyen, játéknak hitte, megtanulta, hogy nem az.
tényleg próbálj meg türelmesebb lenni, olyan kicsi még, hagyd, hogy a határait tanulgassa, persze normális keretek között
Köszönöm a válaszod!
Az a helyzet, hogy ezt így írásban nem tudom átadni, ami tegnap történt.
Eddig sem jelentett gondot, hogy dobálja a játékait, meg nem eszi meg a majonézt, de többször járok úgy, hogy kikéri és ott hagyja. Ha meg nem adok, azért nyafog. Szóval nem tudom hogyan lenne jó.
Rengeteg türelmem volt hozzá, de az elmúlt napokban teljesen kikészít a folyamatos feleseléssel, csapkodással, dobálással, hisztivel....
Honnan szerezzek türelmet?
válasza:Én nem kérdezgettem az enyémtől 2 éves korában, h kér-e majonézt, mert mindenre igent mondott, és sosem ette meg. Kb. olyan 2,5 éves korától tudja, h azt ő kérte, tehát meg is eszi.
A fejét erőszakkal nem fordítjuk oda a kajához (főleg ahhoz nem amit nem kér) mert megutálja az evést, mint olyat...
De megértelek, nagyon nagyon nehéz korszak ez. Két karját határozottan megfogni, szembefordítani magaddal, és többször, erősen, nyomatékosan elmondani, hogy anyát nem bántjuk! Hadd érezze rajtad a sértődést, és a haragot, ez természetes. De ütni (visszaütni) azt egyáltalán nem szabad.
Amúgy egyszer velem is előfordult, de az amolyan reflex-szerű dolog volt, rámcsapott, de nagyon fájt, rossz helyen talált el, és én is azzal a mozdulattal egy jó nagyot csaptam arra a kezére, amivel ezt tette.. persze nem értette szegénykém, h mi történt... de türelem, picit nagyobb lesz, és szavakból egyre jobban fog érteni :)
válasza:hát ez jó kérdés :)
mi hetente 1x-2x lemegyünk késő este apával a kertbe és megiszunk egy sört, és jól kibeszéljük magunkat. igaz másnap hulla fáradtak vagyunk de olyan jól esik :)
tényleg találj valamit, nem szabad hagyni, hogy így kikészülj, semmi baj a fiaddal, ezen minden gyerek átesik, de el kell engedned a füled mellett a hisztit, nem szabad foglalkozni vele mert akkor nem lesz vége sose.
vegyél ki egy szabadnapot, holnap zárt be magad mögött az ajtót vagy menjetek vacsizni apával ha van segítségetek ;)
Köszönöm szépen Nektek!
Próbálok megnyugodni és átgondolni, hogy hogyan is kellene ezek után... szóval úgy néz ki az eddigi nevelési elv mehet a kukába.
Ja mert néha Apával nagyon nem értünk egyet. Szerinte most kell "elkapni" a gyereket különben a fejünkre nő. Kérdeztem mivel akarja elérni, hogy ne így legyen? Mert ütni-vágni nem akarom. Így marad a bünti.
Az a baj, azt mondják én így is túl engedékeny vagyok. Tőlem pacsálhat a mosogatóban, ehet a szobában, labdázhat, pohárból kanállal issza az innivalóját, ugrál az ágyon... tehát hagyom hogy gyerek legyen, nem kezelem felnőttként. Apa szerint túlzás, amit megengedek. :( Így nehéz.
Hisztit legtöbbször már elengedem a fülem mellett. Tegnap is, ahoyg ott ugrált a kirakón és ordított, direkt nem szóltam rá, csak csendben elpakoltam... kaptam is érte egy maflást. :S
Jajj, de nehéz ez most.
Pedig higgyétek el, egy tündéri kissrác, egész nap dumál, jön segít, főz velem, mosogat, tereget. Játszunk, sétálunk, csavargunk, kirándulunk. Okos, értelmes.... csak ez a hiszti és a pofozkodás... :'(
válasza:Igaz még kisebb a fiam, de van hogy én is nehezen bírom.
Nekem ajánlották a Magne B6-ot az is segít, de elkezdtem járni sportolni heti 2-3x 1 órára. Így valahogy könnyebb, talán nem vagyok türelmetlen.
válasza:Hasonló cipőben járok én is, nekem 3 éves lányom van, és a nyáron durvult el a helyzet. Nem egy nap volt ilyen, hanem hónapok óta. Igaz, ő rám 1-2-szer ütött és én sem verem, néha-néha kapott ki, de rájöttem, semmi értelme, mert olyankor azt mondta, verjem meg még egyszer:(
Viszont durván hisztizik, toporzékol. Persze mindenre az ellenkezőjét mondja, teszi. Rájöttem, hogy több mindenben kell nekem engednem, persze nem olyan dologban, ami fontos. De hogy melyik bugyit veszi fel, eldöntheti, abból sem csinálok már vitát, hogy hol akar öltözni - mindig variál.
Egyébként a nyáron én is kikészültem, semmi segítségem nem volt (két gyerekkel vagyok itthon), a férjem sem értett meg. Hónapokig nem mozdultam ki a lakásból gyerekek nélkül.
Kell az egyedüllét, vagy a férjeddel együttlét gyerekek nélkül (az enyém sajnos ezt sem érti meg). Én sokat tudok töltődni és sokkal több türelmem van a gyerekeimhez, ha hetente pár órára el tudok menni egyedül császkálni.
Ajánlom Ranschburg Szülők könyvét, éppen tegnap került a kezembe és olvastam a hisztis gyerekről. Ha másra nem is, de arra jó, hogy érezzem nem az én gyerekem az egyetlen, aki akaratos hisztis.
válasza:én úgy vagyok vele, hogy a következetesség a lényeg. ezt a férjemmel is betartatom. ha egyszer azt mondom valamire, hogy nem lehet akkor az nem marad. és fordítva is igaz, ha már egyszer megengedtem... hiába fő utána a fejem :D
de pl. a gyerek nem ehet a szobában. így a férjem sem teheti meg ha ébren van :D de ha elfelejti a férjem és nekiáll a kanapén enni és fiunk csatlakozik akkor nem szólok de ha alszik már akkor megbeszéljük apával, hogy ilyet ne csináljon.
így lehet kuszán hangzik de ha mindent következetesen csinálsz akkor könnyen megy és a fiam is nagyon kezelhető, a hisztik elkerülhetők és élvezetesebb az egész gyereknevelés mert tisztában van meddig mehet, nem kell 5 percenként figyelmeztetnem, tudja ha valamire egyszer nemet mondtam... :)
válasza:Olyan kedvesek vagytok, komolyan! Majdhogynem pityergek. :'(
Tényleg nem tiltok sok mindent. A nem túl fontos dolgokban dönthet. Nálunk is épp terítéken van a "melyik gatyót vegyem fel" és választhat. Evésnél van, hogy 3 félét teszek elé, ha az első nem kell, választhat. Rájöttem már az evést sem erőltetem, majd eszik ha megéhezik, viszont akkor nasi sincs. De ezért is kaptam már a fejemre egyet. Benyeltem.
Fürdésnél egyedül akar a kádba menni, a bilit egyedül a wc-be önteni (persze a fele mellé menne), egyedül felszállni a buszra, egyedül szedni levest, egyedül önteni innivalót.... tudom jól, hogy ezeket meg kell tanulnia, hagyom is.
De tegnap annyi volt a hisztiből, hogy a végére teljesen lemerültem, és lehet, hogy máskor nem érdekelt volna, hogy ugrál a kirakón, de tegnapra pont ez volt az utolsó csepp... vagyis inkább az, hogy megütött.
Következetes.... az azt hiszem vagyok. Legalábbis eddig én úgy érzem, ami nem az nem, akkor is, ha a feje tetejére áll.
Kikapcs?! Kb 1 hónapja vitte el először a mama magával és már 27 hónapos a fiam. Azt sem tudtuk Apával mihez kezdjünk a fene nagy szabadidőnkkel. De mondom... most Apával is van egy kis egyet nem értés.... és még az idő is olyan semmilyen.
Jajj.... összeszedem magam, de nagyon jól esett leírni végre, és megbeszélni valakivel. ♥
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!