Elsőben jónak számít, ha a gyerek mindenből jól megfeleltet kap szöveges értékelésként?

Négy fokozatú az osztályzat.

Dehogy ordítok vele, aki ilyet feltételez, az alaptalanul gondolja, ha nem ismertek valakit, akkor butaság két mondat után általánosítani.

Nem arról van szó, hogy szín jelesnek kell lennie a gyerekemnek. Arról van inkább szó, amit próbáltam árnyalni, túl szigorúnak érzem ezt az értékelést.

Inkább eddigi tapasztalatom az, hogy elsőben próbálják felfelé húzni, motiválni azokat a gyerekeket is, akik esetleg később lemorzsolódnak a kitűnők közül. Nézzünk meg egy évzárót, legtöbb kitűnő mindig az alsós osztályokban van, aztán felfelé haladva csökken ez a szám.

Készségtárgyak terén kifejezetten engedékenyek ilyenkor, bár a gyerekem pont erre nem szorul rá, feltűnően ügyes a keze, nagyon szépen rajzol.

A gyerekek ilyenkor még nem maguknak tanulnak, nagyban meghatározó, hogy a tanítójuk mennyire ismeri el őket. Ez később mindent vihet negatív és pozitív irányban is. Ha egy nagyon jó tanuló elsős tesiből csak azért sem kapja meg a legjobb értékelést, mert nem volt meg az a jóindulat, hogy a tanár az igyekezetet is nézze és majd nem áll ott az évzárón a kitűnők között, úgy fogja értelmezni, sajnos helytelenül, hogy nem tartozik a nagyon jó tanulók közé. Később ezzel motivációját veszítheti. Sajnos ebben az életkorban még igenis a tanítójuknak tanulnak, még nem alakul ki az a belső mozgató, még a külső dicséret és értékelés, ami meghatározó számukra.

Most nagyon divatos elítélni azt a szülőt, aki azt szeretné, hogy a gyereke képességeihez mérten hozza ki magából a maximumot. Pedig ez nem azt jelenti, hogy ezzel a gyerekkel üvöltöznek, vagy úgy belehajszolják a teljesítésbe, hogy egy-egy kisebb kudarc után pszichiátriára kerül.

Most két végletben gondolkodunk. Pedig igenis lehet a tanulásban segíteni a gyereket és úgy támasztani elvárásokat, hogy abból a gyerek később kamatoztasson.

Hiszek a reálisan támasztott elvárásokban és közben a gyermek önbizalmát segítő, pozitív fegyelmezésben.