Mikor mentetek egyedül suliba?!

Én 1997-ben voltam elsős, és egyedül jártam gyalog, vagy biciklivel egy 30ezer fős kisvárosban. Van egy kis sztorim is.

Reggelente egyedül készülődtem, mert anya 7-re járt dolgozni, apa meg külföldön volt, és volt egy alkalom amikor valami miatt tanszünet volt, csak anya elfelejtett szólni. Én meg bebattyogtam.

A suli titkárnő bent volt, ő fordított vissza. Nagyon égett a fejem.

Az a nem vicces, hogy nem csak most, régen se kellett volna ezt megengedni. 98-ban a városunkban eltűnt egy lány és 2001-ben találták meg a maradványait a nádasban... nem csak most veszélyes, akkor is az volt! A szülők pedig felelőtlenek.

Az egyik osztálytársnőm/barátnőm ott lakott a szomszédunkban, elsős korunktól kezdve együtt mentünk minden reggel és aztán haza, egészen a gimi utolsó napjáig :) Elsősként még az ő nagymamája és az én anyukám is jött velünk, aztán így másodikban már talán csak télig de emlékszem, egyre jobban lemaradtak mögöttünk, gondolom csak az után engedtek el magunk is, hogy már tartósan nem kellett semmire sem figyelmeztetniük, látták, hogy magunktól is a jó irányba megyünk, szóval így a tavaszi félévben már egyedül/ketten mentünk. Vigyáztunk egymásra, tudtuk az utat és jól elcsacsogtunk :)

Az, hogy az én gyerekeimet mikortól engedném el egyedül, jó kérdés. Én kisvárosban nőttem fel, nagyjából 10-15 perc séta volt a suli otthonról, és ugyan bőven nem volt kihaltság, de pl autós forgalom, ami miatt zebrán félni kellett volna vagy bármi eldugottabb, veszélyesebb sikátoros terület szintén nem nagyon volt. Most Budapesten élünk, a gyerekeim még kicsik, költözni is fogunk, de ha most a xiii. kerületben maradnánk és itt járnának iskolába is, akkor gondolom kb két saroknyira kéne csak menniük egyedül, azt meg lehet én is engedném 2. osztálytól, de ha mittudomén, Csobánkán találnánk egy szép házat, ahol szívesen élünk, akkor tuti később adnám meg nekik ezt a lehetőséget.