Mit lehetne csinálni "magának való" gyerekkel?

Tényleg érdemes lenne kivizsgáltatni, a legtöbbször oka van annak, ha egy gyerek nem tud barátkozni. Több ismerősömről felnőttként derült ki, hogy aspergeres. És ők is mind okos, sőt kifejezetten jó képességű emberek, csak ezek miatt nehezebben kommunikálnak, teremtenek kapcsolatot, nem érzik, mit illik vagy olvassák jól az érzelmeket... stb. mert ez is sokféle.

Ha nem szereti a tömeget, zajt, versenyt, lámpalázat... akkor olyasmit kell keresni neki, ahol azt csinálhatja nyugiban amit szeret. Rajzolás, agyagozás, makettezés, programozás, fotózás, textil... annyi ilyen magányosabb, csak épp egy légtérben alkotós szakkör van. És ezeken is szuperül lehet barátokat szerezni. Sőt az ilyen hobbik később simán kinövik magukat egy pályaválasztássá, tehát ugyanannyira hasznos, mint a sport. Plusz önkifejezés, ami felér egy pszichológussal.

Introvertáltként vele érzek, és mit nem adtam volna érte, ha a szüleim ezt akkor megértően kezelték volna... megundorodtam a sporttól iskolában, 30 évesen kezdtem el futni (és akkor rájöttem, hogy mennyire szeretem!) sosem tudtam könnyen nyitni a társaim felé és főleg kreatívan foglaltam el magam. Volt csúfolás, kirekesztés a közösségből, rengeteg lelki seb, pedig sosem bántottam a társaim.

Most, 36 évesen ezer hobbim van, imádok kreatívkodni, rengeteget sportolok, mióta felismertem, hogy introvertált vagyok és megtanultam, hogyan élhetek ezzel szociális életet, a munkahelyemen is előre tudtam lépni. Közeli barátaimat most is két kezemen össze tudom számolni, de már nem úgy tekintek erre, hogy azért van kevés barátom, mert baj van velem (ahogy sajnos apukám éreztette velem), hanem mert ezekkel az emberekkel tudtam kialakítani mélyebb viszonyt. És felszínes barátságra, haverságra egy introvertált nem vágyik.

#8

És az miért is jó egy 9, ismétlem 9 évesnek?

Sőt, még egy felnőttnek se feltétlenül ad pluszt az, hogy minél több embert ismer.