Mit lehetne csinálni "magának való" gyerekkel?

A gyermeknevelés egyik alapja, hogy a szülő fogadja el a gyermek lelki alkatát és segítse ANNAK MENTÉN kibontakoztatni. A tőle idegen spontán helyzeteknek úgy is ki van téve mindenki olykor, az épp elég. Nem szabad erőltetni.

"Azért, mivel minél több ismerősöd van, annál nagyobb a kapcsolati tőkéd."

Nos, ha egy földrajztanárnak, vagy egy zeneszerzőnek azt mondanád: "na de minél több pénzt fektetnél be egy vállalkozásba, annál inkább megtérülne, hát én vagyok a legjobb példa rá: megcsináltam a vállalkozásomat, miért nem hiszel nekem?!"

Az mit érne, ha evvel traktálnád? Amennyiben nincs kereskedő vénája annak a földrajztanárnak, vagy annak a zeneszerzőnek, adott esetben...? Nekik esélyesen nem jönne össze, valszeg még buknának is egy vállakozáson, miközben te meg -tegyük fel- sikeres vagy benne.

Vagy meg is fordíthatjuk: a zenszerző, akinek mondjuk nincs kereskedő vénája, ezt mondaná neked:

"de hát csak az összhangzatra figyelj már oda, kérlek, és a hangszerelésre, ha csak erre odafigyelsz, már fél siker!"

És tegyük fel, botfülű vagy, a példa kedvéért.

Szerintem nincs mit ezen túlmagarázni.

Ki ilyen alkat, ki meg olyan.

Ami nincs egy gyermek, vagy egy felnőtt ínyére, avval is épp eleget találkozik spontán helyzetekben, és az épp elég. Azon felül akár sokkoló, traumatizáló is lehet.

Vagy minimum kiabárándító.

Egy értékesebb, elmélyültebb introvertált embernek hányigere van attól, hogy másokat tárgyként kezeljen, meg egymást, mondván, "jó lesz a másik ember (minimum) kapcsolati tőkének"...

Nyilván előnyös, BIZONYOS SZEMSZÖGBŐL, ha van kellő kapcsolati tőke, de akinek ez nem megy, annak nem megy, aki evvel nem érzi jól magát, az evvel nem érzi jól magát.

Neked, kérdező, ezek szeritn a gyemreknevelés nem megy, pedig azt muszáj... Kereskedni például nem muszáj, gyereket nevelni jól: azt viszont muszáj, ha van érzéke a szülőnek ehhez, ha nincs. Mivel vállalta a gyermeket!

Nincs érzéke valakinek gyereket nevelni? Elfogadom. Csak akkor ne szüljön gyereket! Ilyen egyszerű.

Jó hírem az, hogy a gyermeknevelési érzéket lehet feljeszteni annak számára is, akinek nincs hozzá jó érzéke.

Na de hogy valaki a lelki alkatából teljesen kiforduljon?? Élvezze embertömegek társaságát egy belfelé forduló alkat?? Mégis hogyan?

Válaszolóknak igaza van. Neked kell változtatnod gyerekedhez való hozzáálláson.

De ettől függetlenül (és ez nem váltja ki azt, hogy neked kell változnod!) vidd a kicsit nevelési tanácsadóba vagy Családsegítőbe, hogy pszichológus kicsit nézzen rá, esetleg nem pl. autista-e? Ha az lenne, rengeteget segíthetnél neki, hogy könnyebb élete legyen.