Kizarhatom mar vegre az autizmust es aszperger szindromat?

Ha már így kérdezed, valóban nem tudjuk, hogy egy auti mit érez, mit gondol. És ez a topik nem is arról szól. Arról szól, hogy mi szülők mit érzünk, mit gondolunk. Azt újfent leszögezem, hogy nem gondoljuk az autikat genetikai hulladéknak. Viszont szülőként féltjük a gyerekünket, félünk a jövőjétől, küzdünk a nehézségekkel, és az a tapasztalatunk, hogy az auti gyerekünkkel sokkal több a feladat és esetenként a nehézség, mint egy neurotipikussal. Biztos van olyan szülő is, akinél ez nem így van, a kérdező a tapasztalatokra volt kíváncsi, akkor el lehet mondani, hogy neked személy szerint az auti gyerekeddel könnyebb, mi pedig elmondtuk, hogy nekünk meg nehezebb. Csal itt sajnos néhány fejben nem különül el, hogy két különböző dolog autinak lenni, és auti szülőjének lenni, és ez értelemszerűen különböző érzésekkel társul.

Az meg, aki olyan kijelentéseket tesz egy autista gyereket nevelő anyának (nem nekem címezted, de ettől még...), hogy "jobb lenne, ha nem lennél a világon", hát ha szerinted ez rendben van, és a mi fejünkben van a baj, akkor neked szakember segítségére lenne szükséged minden rosszindulat nélkül.

Itt az auti válaszoló elfelejti, hogy komoly szociális-beilleszkedi nehézségei voltak társas kapcsolatok terén, és úgy gondolja, hogyha valaki híres és gazdag, az már a világ csúcsa, mert az eszével érte el..

Én nem akarom, hogy a gyerekem híres és gazdag legyen, hiába 130 feletti iqja van, legyen boldog, ahhoz pedig mivel van igénye emberi kapcsolatokra, szükség van olyan kompetenciákra is!

Tudod te is 30as, hogy rohadtul nem voltál boldog, és most sem vagy, mert nem tudsz beilleszkedni. Mi szülők ezt akarjuk csak a gyereknek, hogy legyen boldog, leszrjuk milyen okos vagy sikeres, csak érezze jól magát a bőrében! Az csak másodlagos, hogy az aspergeresek(meg a többi auti) nagy része problémás viselkedésre és ezért gondjai vannak a suliban, vagy magatartásilag, és ezzel szívunk, de boldog gyerekeket akarunk, akik el tudják érni, amit szeretnének(átlagos mércével, tehát pl párkapcsolat, mély baráti kapcsolatok, beilleszkedés, kiteljesedés munkatéren), és igenis erre szinte minden auti képtelen, csak véres verejtékkel, hatalmas háttérmunkával, fejlesztésre költött pénzhegyekkel, sokszor azzal sem sikerül igazán, pont azért ez "fogyatékosság", mert olyan a testük, hogy bizonyos dolgokra képtelenek.

Amúgy engem is zavar a beskatulyázás, az enyém nem stimmel, nem mozgatja furcsán a kezét, jól mozog, nagy társaságigénye van, képes kölcsönös kommunikációra, rendkívül értelmes, nincs speciális érdeklődési területe, nehezen indult a beszédben, és nagy fantáziája van, DE bizonyos helyzeteket félreért NÉHA, és nagyon szorong, ami furcsa "lazaságban" jön elő nála, ezért népszerű.. ja meg nem tudja mit illik mondani, és mit nem, ami gyakran menő is, pl bejelenti, hogy "pukiztam", és sok gyereknek ez viccesen jön le, mintha menőségből mondaná, hogy ezt felvállalja, holott nem.. De tudom, hogy sokaknak meg segít, mert az autik nagyrésze "tipikus", és az aspik nagyrésze is "tipikus". Csak az enyém nem. A tipikusok meg imádják felvállalni ezeket a megnevezéseket, és ha minket pozitívan érintene, én is nagyon szívesen mondogatnám, mert beugrana a tipikus kép az embereknek, ami benne van a köztudatban.

Szóval engem is zavar a kategóriázás, amint elhangzik, hogy autista, akkor több területen erősebben sérült gyerekre gondolnak furcsa mozdulattal, szemkontaktuskerüléssel, nem ép-furcsa értelemmel, nem kommunikációképes gyerek ugrik be nekik, amikor megmondom, hogy enyhén érintett, akkor biztos aspergeres szerintük, akkor meg a spec. érdeklődésű magánakvaló gyerekre, aki csak arról tud beszélni, ami érdekli, holott az enyém egyik sem.

Szóval attól függően milyen gyereked van, áldás is lehet a megnevezés, meg átok is.

Viszont megnehezíti a létezését, az biztos. Nem is tudom, ez miért kérdés egyeseknél, hiszen bizonyos képességek hiányáról szól az egész autizmus! Ráadásul fontosakról, a "rugalmasság"(minden autit érint ez a terület, ez a diagnosztikai alap) elengedhetetlen, erről szól az evolúció, az egész élet, az alkalmazkodni tudás képessége elengedhetetlen a BOLDOG élethez.

(a KÖLCSÖNÖS, ÉRTŐ kommunikáció sem egy utolsó szempont egyébként, ez is minden autit érint)

A szociális terület talán elhanyagolhatóbb, de szaporodás és boldogság szempontjából az is fontos, nem árt, ha átlátod, pl az elon muskos résznél, hogy a párod csak a pénzed miatt van e veled, le tudod e venni a viselkedéséből a jeleket, hogy ne sérülj sokat.. meg úgy alapvetően együtt könnyebb dolgokat elérni, ez a képesség.. ha csak magánzók lennének az emberek, sok dolgot nem tudtunk volna/tudnának elérni.

Szóval egyértelmű, hogy szívás az egész, nem véletlen fogyatékosság, jól átgondolt dolgok vannak mögötte, és mi szülők(átlagos szülők, de szerintem még auti szülő is, van ilyen ismerősöm kettő) felfogja, hogy mennyire borzalmas is a gyerekének az érintettség. Lehetne persze rosszabb is, de alapvetően mindenki szabadulna ezektől az "életképtelenné tevő" tulajdonságoktól felnőttként is, de leginkább a gyerekeiket mentenék meg a rengeteg kudarctól és boldogtalanságtól, amit ez az állapot okoz. (És nem azért, mert szemét a világban mindenki, az én auti gyerekemnek sem tudom megmagyarázni, hogy találjon örömet olyan érintett gyerekkel való játékban, amiben egyszerűen nincs, mert a másik nem képes úgy játszani/beszélgetni, hogy a gyerekemnek is élvezhető legyen, hisz az enyém is gyerek, nem tudja azt értékelni, hogy a másiknak sikerült ránéznie, vagy legalább mondott valamit olyanról/úgy, hogy az enyémet nem érdekli, az enyém csak frusztrált lesz tőle, ha pl nem kap választ kérdésre, vagy otthagyják, vagy a másik kisgyerek furcsán mozog játszás helyett, vagy sikít.. és mondd a gyerekednek, hogy élvezze.) Mindenhogy szívás az egész, nem embereket törölnék el, hanem ezt a genetikai eltérést/fejlődési módot/állapotot. És nem, ez nem a jövő "generációja"(olvastam ilyet is), mert ezek az életképességet befolyásolják negatívan(rugalmasság-kommunikáció erre épült az evolúció, ezek azok, amikre szükség van az életben maradáshoz).

Nem kompenzál, a 45ös büszke magára, mert értelmes, okosabb másoknál és elege van, hogy "sérültnek" látják mások a diagnózis miatt, mert a sérültséget sokan értelmi sérültséggel azonosítják.. Sok kérdésnél reagált már, ez nem kompenzáció, miért ne lehetne sima büszkeség? Tök jogos büszkeség, szuper logikai érzéke van, és jó érzéke ahhoz, hogy ne tűnjön ki, jó lehet a szabálytartása is, ez is egy képesség, amire büszkének lehet lenni! Attól, hogy bizonyos dolgok nem mennek(mindenkinek vannak hiányos területei), még nem értéktelen. Bárki lehet büszke az erősségeire, attól, hogy valami gyengébben megy, nem kell máris kompenzációnak tekinteni.. ez olyan lekezelő. Plusz vannak ambíciózus emberek is, akiknek kevésbé fontos a többi érték, a szakmai siker vezető helyen áll náluk fontosságban, ilyen ember is lehet, nem csak "kompenzálhat"..

Bevallotta korábban, hogy a magatartása jó volt, tanulmányi eredményei átlagon felüliek, de a beilleszkedés nem ment, nem találta a helyét, csak erről nem szeret tudomást venni, talán nem is tartja fontosnak.. nem tudom. Szóval nem ilyen egysíkúak ám az emberek, nem ismerjük, bármit érezhet, gondolhat, ez ennél összetettebb, minthogy" hiányossága van, ezért beszél csak arról, amiben jó".

Ő tényleg jó ezekben, had beszéljen róla, ilyen téren semmilyen nehézsége sincs, lehet rá büszke, ezek valóban szuper dolgok az összes ember között, nem csak autik között, nem tudom hogy mondjam, hogy ne hallatszon lekezelőnek.. De attól még ott a másik oldal is, amiről tudomást kell venni, akkor is ha fáj.. Mindig lesz olyan rész, amiben átlag alatt teljesít egy autista, attól autista, de ettől még 500 másik területen kiemelkedően teljesíthet. Csak amiben nem, azok (is) fontos dolgok ám a boldogsághoz..