Miért gonoszak a kisgyerekek egymással?

Mert ez az élőlények alap jellemvonása (nevelés nélkül).

Nevelni kell őket!

Ne tedd üvegkalitkába a gyereked. Szoktasd hozzá, hogy a világban bizony előfordul ilyen, és lehetőség szerint tudja, hogyan védje meg magát.

De persze figyeld, hogy ne legyen aránytalan a mérkőzés!

Mert nem fogják igazán fel hogy mit is jelent ez. Ők még másképp látják a világot.

Az meg hogy nevelés kérdése. Nem csak. Én úgy gondolom. Van abba vmi hogy fajtától is függ, kinek a génjeit örökli. Meg hát az is hogy ő maga milyen típusú. A nevelés ettől is függ, hogy a szülő mennyire tudja ezt megtartani, de mégis formálni kicsit.

De a másik oldal meg az, hogy mi felnőttek is sokszor kirekesztünk embereket, bántunk, csúfolunk embereket csak azért mert vmiért más. Pedig mi felnőttek vagyunk és több tapasztalunk van, meg nekünk már ki van fejlődve minden agyi kapacitásunk a gondolkodáshoz, mégis olyanok vagyunk mint a gyerekek. Én ezen sokat gondolkoztam már. De ilyen az ember! Sajnos! Van aki nagyon, van aki kevésbé. De az életben minden ember lesz ilyen legalább egyszer felnőttként vkivel. Aztán van aki itt megáll, és lesz aki ilyen marad! Sajnos!

Úgyhogy annyit tudunk tenni hogy példát mutatunk. Valamint amit vki írt előttem, hogy résen vagyunk és ha nagyon kell akkor közbelépünk. De amúgy tényleg hagyni kell egy kicsit a gyerekeket hogy érje őket rossz is, mert később még nagyobbat fognak csalódni.

Attól függ, éppen hány éves a gyereked, amikor attrocitás éri.

2 éves volt a lányom, mikor táncolt egy rendezvényen a nézőközönség között. 2 neveletlen kb::6 éves lány nevetett rajta és egy down kóros gyereken. Na, én nem bírtam ki szó nélkül...

Mit gondolsz, mit látnak egész nap otthon, a tv-ben, sőt ugyebár a neten! Agresszív játékok, ma már a gyerek veri a tanárt, szerintem sokan a saját szüleiket is.

Én próbálom a lehető legjobban nevelni a gyerekeimet, mert amíg fel nem nő, rajtam múlik. A lányom még egy rossz szót se szól soha senkinek, oviban egyszer megütötték, de eszébe nem jutott visszaadni, inkább csak tűrte, míg el nem sírta magát. Próbálom rávenni, hogy ha már muszáj, üssön vissza, mert különben őt fogják folyton bántani :(, és ezt nem szeretném.

Teljesen egyetértek veled!!!

Mint minden, ez is nevelés kérdése.

Elmesélek egy történetet:

A barátnőmnek nincsen gyereke.

Ha átmegy a szomszédba, ahol 3 gyerek van, mindig azt mondja, hogy ilyenkor teljesen elmegy a kedve a gyerekvállalástól, mert olyan rosszak.

Ha átjön hozzánk, megjön a kedve a tündéri lányaim láttán:)

Persze, mert a könnyebb utat választja és tojik rá, hogy kezelésbe vegye a gyereket.

Sajnos hamarosan ilyen gyerekek között fog a gyerekem az ovodában lenni.

De ez már egy másik kérdés...