2 éves gyerek mit "kell" tudnia?

Az enyém 2,5 éves. Örökmozgó, jön, megy szalad. Motorozás bizajozás kb. 5 méter erejéig, inkább szalad a labda után. Kicsit csapongó...

Mondatokban beszél, elég gazdag a szókincse. Az emlékezete (vizuális) nagyon jó, mindent megfigyel, és hetekkel később is visszaemlékezik, hogy pl. egy-egy séta alkalmával mit látott.

Nagyon sok mondókát, gyerekdalt ismer, egyedül is elmondja.

Nemrég óta vetkőzik egyedül. Még nem szobatiszta, kaki többnyire bilibe, de olyankor is én veszem észre, hogy készülődik, ő nem szól:(

Az önálló evéssel vagyunk bajban, nehezen szánja rá magát, akkor is többynire kézzel pakolja az ennivalót a kanálra. Mint egy kismalac...

Amit példának írtál (almafás) én is feltettem már vagy valami hasonlót és nem tudott rá értelmesen válaszolni. Az ok-okozati összefüggés felismerése óvodás korban fog nagyot fejlődni.

Lassan 2 éves fiam, egyáltalán nem szobatiszta, 5 szót mond.

Tényleg nagyok az elvárásaid, mert egy ekkora gyermeknek nem kell összefüggéseket értenie (almafán alma terem). Pedig foglalkozom a kisfiammal, van egy bátyja is, akitől sokat tanulhatna.

Egyszer olvastam egy pszichológus könyvét, hogy mit kell tudnia egy 2-3 évesnek, akkor a fiam épp megfelelt az igényeknek.

Felismeri a testrészeit, családtagokat, szavakat mond, mozgása stabil, futni, mászni tud.

Hát megmondom őszintén nem szívesen lennék a gyereked helyében...

A két évesed szerintem így is többet tud mint a nagy átlag.

Az enyém 4-5 szó első két betújét mondja, állathangokat utánoz, számol ötig a maga nyelvén, két színt ismer fel, családtagokat felismeri de nem nevezi nevén. És még mindig motorozni szeret a legjobban.

Ja és egyáltalán nem szobatiszta, se nappal se éjjel.

Utolsó voltam.

Tényleg nagyok az elvárásaid, el...szod a gyerek gyerekkorát...

Lányom a 2 éves státuszon egyedül a páros lábbal ugrálást nem tudta még.

És örülj neki , hogy ennyit is tud! sokan még nem is beszélnek ilyenkor...

Komolyan ki tudok akadni (pedig nem kellene) az ilyen szülőkön... a te gyereked lesz az élő iskolapéldája a teljesitménykényszeres, szorongó, önbizalomhiányos felnőttnek.

De az én gyerekem még a tiednél is többet tud, bi-bi-bi, már felismeri a betűket, meg kirakja a 48 db-os kirakót, meg kivülről tudja az Ezeregyéjszaka meséit. De nem értem, miért nem tudja megjegyezni a mesék helyes sorrendjét.

Bocs, kikivánkozott, kicsit úgy érzem, dicsekedsz is a kérdéseddel. Nyilván te is tisztában vagy vele, hogy sokat tud a gyereked.

Az enyém csak ruhástól hajlandó ráülni a bilire, most kezdi egyre jobban utánozni a szavakat, néhány nevet tud a rokonságból, a mondatszerkeztése annyi, hogy Apa nincs (vagy épp más). Futóbiciklire nem ültettem, a tricikli nem érdekli. Viszont boldog, kiegyensúlyozott gyerek, imád játszani, futni, csúzdázni, bukfencezni, magasra mászni, mesét hallgatni, nekem segiteni.

Ne csináld ezt a gyerekeddel, kérlek! Hadd legyen boldog, felhőtlen gyerekkora, ne azt érezze folyton, hogy ő "kevés". Mert tuti, érzi, hogy nem vagy vele megelégedve, hogy ilyen "evidens" dolgot nem tud, mint az alma-almafa kapcsolat...