Mit tegyek ha 3 éves kislányom rendszeresen megpozza a vendégeit és családtagjait?

A dackorszak egy időszaka mikor a gyerekek ilyesmit csinálnak. Csak ott a baj hogy az elsőnél kell határozottan lépni. Egyátalán nem lett volna szabad engedni hogy idáig elfajuljon, sőt mi az hogy egy gyerek megüti a szüleit????? 3 évesen??? És a mások szüleit és gyerekeit????

Az még csak hagyján hogy ez neked kellemetlen de majd milyen kellemetlen lesz ha felnőttkorában is kezet emel rád! ( és másokra is )

Amikor az én 3.5 éves fiam is eljutott ebbe a korszakba hogy vissza-visszacsapott ( pl. amikor megsértődött, vagy dacolt )abban a pillanatban egy határozott anyai füles volt a válasz. Egyébként nem vagyok ennek híve, de a határ az határ és nem egy 3 éves gyerek az "úr". Na meg is lepődött rendesen, és miután abbahagyta a bömbölést határozottan elmondtam neki ha mégegyszer kezet emel rám vagy bárkire is hátrakötöm a kezét. És szemléltetésképpen a háta mögött erősen összefogtam a kezecskéit. Legközelebb már elég volt a csapásra lendülő kis kezecskéjét határozottan elkapni, és rászólni, a nyomatékosság kedvéért nyitott tenyeremmet mutatni. Ne félj jól emlékezett hogy hogyan reagáltam mikor ő ütött. Többet nem csapkodott.

Az az igazság ha nem szoktatod le erről a lányodat akkor annak az lesz a következménye hogy kiútálják a közösségekből ( veled együtt ) kirekesztett lesz, óvodából iskolából eltanácsolják, viselkedészavarosnak titulálják, ami mégjobban rombolja majd a személyiségét és mégjobban dacos és kezelhetelen lesz amit már nem fogsz tudni kézben tartani.

Az a másfél éves csöppség pedig nem tehet arról hogy nem vagy elég határozott, ő a testvére miatt komoly erőszakot szenved el és ő mégcsak védekezni sem tud és te vagy a felelős szülőként, neked kell nagyon gyorsan tenni valamit.

Ha nem vagy elég határozott kérj segítséget!

Egy kétgyermekes anyuka.

Mindennel eggyet értek amit az 1. válaszoló írt.

Csodálom a türelmét, mert amikor azt olvasom, hogy más gyerekeit is megcsapja nagyon felharagított. Minden gyerek megpróbálja. Az enyémek se voltak kivételek alóla. De én ilyet nem engedtem meg. ha nem segít a szép szó hát nem szépítettem ki azt amit gondoltam.

A másik: ha velem ilyesmi elöfordult, hogy a gyerekemet valakinek a neveletlen kölyke megütötte azzal a gyerekkel többet nem játszott.

Ès most nehogy az jöjjön, hogy mindenhez 2 ember kell.

Engem megdöbbentettek az előttem szólók válaszai. Szerintem gyermeke korának velejárója, hogy az akaratát megpróbálja érvényesíteni, és persze többféle módszerrel próbálkozik, hogy megtudja, melyik a leghatékonyabb. A pofon, azaz a fizikai erő alkalmazása is ezek közé tartozik. Azt hiszem (az "add vissza" "jótanácson" kívül)csak szidalmakat kapott, a kérdésre választ nem. Az én kislányom októberben múlt 2 éves, pár hónapja már, hogy abbamaradtak a verekedések. Nálunk is kicsi a korkülönbség, a kistestvére szeptemberben született. Nálunk is kapott a kicsi, igaz nem sokszor és inkább csak felélegyintést. Vendéggyerekek is kaptak már. És az én Kicsikém is kapott. Volt hogy visszakapott, és volt hogy csak úgy kapott.

Én nem csapnám pofon a gyerekemet, ez nem megoldás. Pláne, hogy 2-3 évesekről beszélünk!!! Le is döbbentett, hogy nem elég, hogy valaki arcul-csapja a gyerekét, még mást is erre bíztat. Úgy gondolom nem nagy példamutatás, ha úgy neveljük a gyereket arra, hogy ne pofozkodjon, hogy jól pofonverjük. Kedves pofozó Anyuka! Az ön gyermeke megtanulta ugyan, hogy nem bántunk másokat, csakhogy annak nem a miértjét sajátította el, hanem azért tartja be a szabályt, mert fél az ön ütésétől. Ami nem csoda, én is félnék egy pofontól, amit 3x akkora ember mér rám :( Szóval én a verés-mentes, de nagyon határozott fegyelmezés híve vagyok. Nálunk a vendéggyerekek bántásával kezdődött, pl. játékodaadásnál. Aztán jött a kistesó. Utóbbi esetben nagyon szigorúan léptem fel. Minden alkalommal a lehető legmérgesebb ábrázatommal és hangsúlyommal fogtam és bevittem a szobájába. Mondtam neki, hogy ki ne jöjjön, mert most nagyon nagyon mérges vagyok rá, meg szomorú, amiért bántotta a kistestvérét, aki pedig nagyon szereti őt. Ha sírni kezdett, közöltem vele, hogy nyugodtan abbahagyhatja, mert nem fogom megvigasztalni, majd akkor jöjjön ki újra, ha befejezte. Utána jött a bocsánatkérés, meg a "többet nem csinálok ilyet". Pár hét alatt abbamaradtak a "bántások", most már csak a szeretgetés maradt, ami mondjuk a bántás mellett is megvolt :)

Mások pofozása. "Valaki bejön a szobámba, ahol a játékaim vannak. Elveszi őket, játszik velük. Én is azzal akarok, hiszem most látom, milyen régen is játszottam vele, és ő milyen érdekeset csinál vele, én is, én is. De nem adja vissza. Az pedig az enyém. Csett." Hát valami ilyesmit tudok elképzelni gyerekeink fejében. És hogy őszinte legyek, bizonyos határig ezt nem is kell bánni, az én bátyám gyerekként nagyon engedékeny volt, a fél utca az ő játékaival játszott, tönkre is ment hamar mindene, úgyhogy utána neki nem volt, mások nem adták oda neki, felnőttként annál "önzőbb" - egyébként imádom, de ez tény. Ja, és plusz még én, a kishúga is elkunyeráltam mindenét. Szóval én a lányomnak mindig azt mondtam, hogy legyünk jószívűek. Amikor elmentünk más gyerekekhez (általában nagyobbakhoz) és ők odaadták a játékaikat, mindig megdicsértem őket, hogy milyen jószívűek, hogy odaadják, és neki is mondtam, hogy így kell jószívűnek lenni. Tudja jól, hogy ha jószívű, anya nagyon boldog, és igyekszik ennek megfelelni. A kistesvérének már magától viszi oda egy-egy játékát ha sír, majd azt mondja, odaadom, mert jószívű vagyok. Persze mindig agyon dícsérem érte. Ez az egyik példája annak, ami nálunk bejött (persze nem elsőre!!!) és annak is, hogy nemcsak durvasággal, vagy büntetéssel lehet kioldani egy rossz viselkedést. A másik, nagyon egyszerű, de nálunk mégis hatékony volt: Azt mondtam neki, hogy "add csak oda, most menjen egy kört vele ő, utána meg te". Ha a vendéggyerek különb nála, utána úgyis odaadja, és máris megtanulta, hogy ez működik. Ha a vendéggyerek nem adja oda, akkor miről is beszélünk? Nálunk a hinta is féltett játék. Imád hintázni, és szinte minden vendéggyerek kiszúrja a hintáját. Mostanra mindenkit beleenged, de a zenét, amit közben hallgatni szoktunk ő kapcsolhatja be, és ő énekelheti a hintázónak. Ha úgylátja, hogy erre nincs igény, tovább áll. Lehet, hogy az ölembe ül, és tudom, hogy szomorú, de odaadja magától és ez jó. Ez az életben is így van, sokmindent megteszünk, amihez nincs kedvünk. Máris tanult valamit. A játékoknál szintén működik, az először ő, azután te. Amit többen is lehet játszani, arra meg kell tanítani őket, hiszen ha sokat játszik egyedül, nem is tudhatja, hogyan kell ugyanazt társakkal.

Szerintem nem reménytelen a helyzet, igaz, nagyon-nagyon sok türelem kell hozzájuk. Bár talán nem is kell olyan nagy türelem, ha a pofozkodást választja, az sokkal gyorsabb és az eredmény is biztos. Mondjuk aki arról ír, hogy milyen lesz az Ön gyermeke felnőttkorában, nem tudom elgondolkodott-e azon, milyen lesz az övé, akit pofonnal tanítanak dolgokra. Gyerekeinktől mindig azt kapjuk majd vissza, amit az életük során adtunk nekik. Aki szép szót (és persze türelmet, mert ahhoz sokkal több kell) az szép szót és türelmet, aki parancsot és pofont az meg azt. Meg is érdemli ki-ki a magáét.

Én nagyon sok türelmet kívánok Önnek, határozott fellépést (azt talán nem írtam, hogy a kitalált büntetés mindig ugyanaz legyen, hogy tudja, a rosszaságnak mi a következménye) és sok-sok szeretetteljes évet gyermekei körében.

2 gyermekes anyukatársa

Ui.

- A dícséret soha ne maradjon el a jóért!!!

- Tényleg lépjen gyorsan, mert a verekedős gyerekeket valóban nem szeretik a társaságban.

" Vendéggyerekek is kaptak már. És az én Kicsikém is kapott. Volt hogy visszakapott, és volt hogy csak úgy kapott."

Hát hozzátok se mennék el.

nagyon sok szépet írtál, és mégis?

csak abban értek eggyt, hogy verni azért nem kell.

Nekem is 2 gyerekem van és eggyik se ütötte meg a másikat. A nagy védi a kicsit és a kicsinek eszébe se jutott ilyen. Még a macsekokat se bántsák.

SOK szép dolgot leírtál,nem hiszem, hogy mindenkinek van rürelme elolvasni.

ENGEM NEM ÉRDEKEL HOGY MILYEN IDÖS GYEREK MELYIK KORSZAKÁBAN ÜTNÉ MEG AZ ENYÉMET. BIZTOSAN LENNÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI; ÉS SEMILYEN MAGYARÁZAT NEM ÉRDEKELNE.

Kedves Utolsó Hozzászóló! Én az előtted szóló vagyok. Miért nekem írsz, én nem tettem fel kérdést. A tanácsot kérő anyukának nem válaszoltál, pedig itt annak lenne helye. Ha nem tudsz érdemben segíteni, legalább ne kritizálj. És hogy a Te gyerekeid a macskákat sem „bántsák”, annak örülj, és igen, tudd be a jó nevelésednek. Mindenkinek a gyereke jó valamiben, ami másnak problémát okoz. Ilyenkor a problémával küzdő tanácsot kér, és erre jön az, aki otthonról nem ismeri a helyzetet, és rendreutasítja? Lehet, hogy megint „nagyon sok szépet” írok, de az én értékrendemben ez a viselkedés nem helyénvaló. Persze lehet, hogy a Tieid mindenben tökéletesek a profi nevelésednek köszönhetően.

A „sok szép” ellenére nálunk „mégis” megjelent a probléma? Igen. És a helyzetet türelemmel, fantáziával és következetességgel megoldottuk.

Nem jönnél el hozzánk? Pedig a mi házunkban béke és szeretet van. Sok család és barát vesz minket körül, akiknek gyerekei imádják a mieinket és fordítva. És ha összekapnak a gyerekek, mi szülők nem rázzuk az öklünket, hogy bárminek is dörgedelmes következményei lennének. És ettől még a gyerekeink okosak, értelmesek, és ami ITT a leglényegesebb, a társaságok szeretett tagjai. Viszont előtted mi is zárva tartjuk kapuinkat, nehogy valami szemet szúrjon, aztán ránk zúdítsd a „következményeket”, miközben „semmilyen magyarázat nem érdekelne”.

Hány kiló az a gyerek????

Hogy történhetett ez meg? Mi az hogy egy 3 éves megüt egy felnőttet és az hagyja? Meg az anyja is.

Most mondd meg neki szép nyugodtan, hogy a régebbi pofozásokról akarsz beszélni, hogy eleged van, itt a vége: eddig elnéző voltál, de soha többé ilyet nem csinálhat, mert nagyon kikap.Biztos megpróbálja, akkor nagyon csúnyán kiabálj rá, tornyosulj föléje, nézz rá igen szigorúan és durván emeld fel az állát magad felé! Ha még egyszer megpróbálja, csapj a popsijára, rakd át a másik szobába és mondd hogy most ottmarad mert rossz volt.Meg kell mutatnod, testtel! mint az állatvilágban, hogy itt ki irányít!Csak így értheti meg.

Szerintem ennyi elég is. Ha újrakezdi verni a gyerekeket, azonnal nagyon határozottan szidd le, markold meg a csuklóját és ne engedd el!

de felnőttet még véletlenül se üthet meg! Azért még 3 napig harag és felemlegetés jár, meg kézcsavarás.

Én sose vertem a gyerekeket, a lányomnak 14 és 15 évesen adtam 1-1 pofont (kellett) a fiamnak 6-8 éves korában néhány jelképes legyintést, de Te nagyon hagytad elfajulni a dolgot, ennek csak drasztikusan lehet véget vetni. és legközelebb ne engedj meg ilyeneket!

Ha az autó alá akarna szaladni, azt is szép szóval próbálnád megakadályozni? Majd 17 évesen jöhet a szép szó. Addig tettek és következmények. A gyerekek gyorsan tanulnak.

Bocs, de elsüllyedhetnél szégyenedben, nem bántásból mondom, csak kívülállóként, hogy lásd, hogy néz ez ki kívülről.