Általában mindenhol van testvérféltékenység, ahol még nagyon kicsik a gyerekek?

Gyerek szemèlyisègètől, attól, hogy a szülők hogy kezelik a helyzetet, màs beszólogatott-e ,,kedvesen" a nagyobb gyereknek, mennyi időt töltött az anyja nèlkül a nagyobb, ès hogy èlte meg. Sok mindenen múlhat.

Azt làtom, hogy ahol tandem szopik a kicsi ès a nagyobb, ès ahol elfogadjàk, hogy a nagyobb is kicsi mèg, ott enyhèbb szokott lenni a testvèrfèltèkenysèg, de ez sem törvènyszerű.

Sok tényezős.

Leginkább szerintem a szülők hozzáállása.

Ha nincs elhanyagolva, lepasszolva bölcsibe a "nagy". Anyuka szán elég időt rá, akár a kicsit hanyagolva (nyilván nem az alapvető szükségleteket), akkor minimalizálni lehet.

És ellenkezőleg:

Ha mindenki a kicsit ajnározza, a nagy le van tojva,

ha túlságosan nagyként van kezelve...stb.

Akkor meg jóval nagyobb lesz a testféltékenység.

Az az én kérdésem, köszi a reklámot :)

A testvérféltékenység alapvetően egy normális dolog, minden testvérnél előfordul, de az már a személyiségen és nyilván a szülőkön múlik, hogy hogyan testesül meg. Nálunk a lányom eleve erős akaratú, impulzív, a játszótéren sem szeret másokkal játszani, azt szereti, ha békén van hagyva, így nem meglepő, hogy a kishúgával szemben sem teljesen békés és nyugis. Az más kérdés, hogy ezt nem jól kezeljük (nyilván ezért írtam ki a kérdést, hogy tippeket kérjek és tapasztalatokat, hogyan lehetne jól kezelni, bár azt kikérném, hogy az a baj, hogy elvárnám, hogy nagy legyen, csak annyi az elvárás, hogy ne bántsa, ezt akkor is elvárnám, ha nem lenne testvére, senkit sem bántunk, a játszótéri idegen gyereket sem - sajnos ezt is még tanulnia kell), de attól még sajnos normális a dolog. A rokonságban más természetű kislány, hasonló korkülönbséggel másként reagál, de ott is van testvérféltékenység. Ott a kislány eleve barátkozósabb, szociálisabb, ő a ló túlsó fele, folyamatosan a kicsit vegzálná, amikor ott vagyunk náluk, akkor a mi kisebbikünket is mindig simogatja (nekünk meg már ő "sok", mi nem vagyunk ilyen közvetlenek, csak a 3 évesünk egyelőre nem tudja titkolni), de ő cserébe meg azt várja, hogy ugyanazt csinálják vele, mint a kicsivel, pelusozzák (szobatiszta), dédelgessék, babakocsiban vigyék, etessék, mittudomén. Szóval megjelenik a féltékenység akkor is, ha nem bántják egymást, így vagy úgy, ezt a pszichológiában normatív krízisnek nevezik. De mondjuk én nem is kiakadva vagyok ezen, hanem tanácstalan a kezelésén, mert nekem is új, hogy ketten vannak, és az is viszonylag új, hogy nincsenek meg békésen (amikor újszülött meg mondhatni kis passzív nudli volt a kisbaba, addig a nagyobb sem különösebben féltékenykedett vagy bántotta vagy bármi, simán elfogadta a létezését).