Miért vallaltál több gyereket?

Azért vállaltam, mert szerettem volna többszörösen átélni azt az örömöt és szeretetet, amit egy gyerek okoz. Ketten vannak, mióta a kicsi is megvan, még teljesebbnek érzem az életem. Felőlem harmadik is lehetne, csak az anyagilag már nem fér bele.

Az, hogy egyébként én is azt gondolom, alapvetően jó dolog egy testvér, mellékes, nem emiatt vállaltam másodikat. De amúgy tényleg jó dolog a testvér is, imádják egymást.

2 év köztük a korkülönbség.

Azért mert a lányom után szerettem volna meg egyszer átélni a terhességet,a kisbabás időszakot,és mert a ferjem is szeretett volna két gyereket.

Lányom 8 volt amikor megszületett a fiam

Nekem mindig az volt az elképzelés, hogy ketten lesznek. Illetve hát, többen, ha a második baba után még azt érzem, hogy ezt megismételném (nem érzem azt) :D Gondolom mert nekem is van testvérem (nem különösebben szoros a kapcsolatunk, ünnepekkor meg így párhavonta egyszer összefutunk, amúgy meg kb csak aláírogatjuk egymásnak a kezességet a lakáshiteleinkben és így kb ennyi amit részt veszünk egymás életében), nekem az a természetes, ha van több gyerek. Én innen eredeztetném a dolgot. Illetve amikor a nagyobb gyerek már kezdte elveszteni a baba-jellegét, rájöttem, hogy én még nem készültem fel arra, hogy ne legyen többet babám. Én még egyszer át akartam élni a terhességet (másodszorra pokol volt, szóval ezt többet nem kívánja sem a testem, sem a lelkem :D ), a szülést (az mondjuk tényleg nem volt rossz, azt bármikor bevállalnám újra, az a fajta "high", amit a szüléssel járó hormonlöket okoz, az adrenalin és az eufória és minden együtt az nekem eléggé bejött), a babázós kort (egy gyerekkel még hagyján, meghitt és békés és boldog, kettővel nekem már nem volt az), meg így ezeket a kezdeti lépéseket (akár szó szerint) nem voltam kész lezárni és eldönteni, hogy ennyi volt és itt a vége. Szóval idővel megjelent a vágy, hogy ezt újraéljem, túl hamar véget ért a babakor először.

2 év 4 hónap a különbség kettejük között, 27 és 29 voltam, amikor születtek.

Nálunk még csak egy gyerek van, de szeretnénk még egyet. A 3-as válaszoló kb leírta amit én is érzek. Túl hamar lett "nagy" a fiunk (4 éves lassan) és úgy szeretném még egyszer átélni a terhességet, a babázást. Nem tudom lezárni, hogy ennyi volt az életemnek ez a szakasza.

És ami fontos hogy én testvért akarok a fiamnak, hanem én magam szeretnék még egy babát. Nekem nincs testvérem, nem tudom milyen az, ha van. A férjem jóban van a 2 bátyjával, de nem szoros a kapcsolat.

Mi 5en vagyunk tesók. Igy nekem alap volt, hogy 1 max 2 gyerekem lesz, mert utáltam nagycsaladban élni.

1 éves volt a fiunk, mikor ugy éreztem, hogy én szeretném mégegyszer ezt a kisbabás részt átélni. Mégegyszer terhes lenni, megegyszer szülni.

Igy lett egy 2.

Most, hogy ketten vannak, most úgy érzem, hogy ennyi elég is. (Néha sok is 😅)

Én azért szerettem volna több gyereket, mert úgy éreztem, hogy azt a nagy szeretetet, amit az első gyerekemmel kapcsolatban érzek, milyen jó lenne duplázni. Bőven van hely még a szívemben és bőven van még türelmem és idegrendszerem ahhoz, hogy felneveljek még egy gyereket.

A hivatásom is a gyerekekhez kötődik, óvónő vagyok.

Ha más gyerekeit tudom szeretni és türelemmel nevelni, miért ne tudnám a sajátomat is?

Anyagi akadálya nincs, egészséges vagyok, fiatal vagyok és örömmel végzem az szülői feladatokat.

Röviden: boldoggá tesz.