Gyerek psichológus 2 évesnek?

Olvass gyerekpszihológiai könyveket.

Minden gyereknek egyfajta megrázkódtatás, ha testvére születik, hiszen addig ő volt a központban, aztán hirtelen már nem. Alapvetően anyukára is szoktak ilyenkor haragudni, hiszen tőle nem kapják meg azt a figyelmet, amihez hozzászoktak.

Csak ugye minél nagyobb a gyerek, annál jobban érti, hogy mi miért történik illetve annál jobban tudja kezelni az indulatait. Na most a te fiad (meg amúgy ennyi idősen jellemzően másé sem) nem is teljesen érti, hogy mi és miért történik. Így kialakul benne egy nagy adag feszültség. És ezt így tudja levezetni.

Dühös rád. Az ő szemszögéből érthető okokból. Szerintem érezhet ilyet és ezt meg kell neki mondani. El kell ismerni az érzéseit (azok kedvéért, akik nem tudnak szöveget értelmezni, nem, nem azt kell hagyni hogy ütögessen, csapkodjon, hanem hogy joga van a saját érzéseihez). Ki kell mondani helyette: “látom dühös vagy rám, mert kevesebb időt tudok veled lenni a kistesód miatt. És látom, dühös vagy a tesódra is, hogy nem lehet vele játszani, de folyton sír” Nem, ettől nem fog semmi megjavulni viszont ha ezt ilyen szituációkban alkalmazod, akkor a gyerek lassan megtanulja beazonosítani az érzéseit és azoknak az eredetét. Ezt csak így tudja megtanulni. Egy 2 éves gyerek se az érzéseit nem tudja szabályozni (megjegyzem, azt a felnőttek sem, mm hogy mikor mit érzünk), se a nehéz érzései által jövő reakciókat. A mi feladatunk megmutatni neki, hogyan tudja elcsatornázni. Én sokszor alkalmazók a sírásmeghallgatás eszközét (ha érdekel hogyan, írok róla szívesen vagy keress rá), a másik ami ilyenkor fontos, a dedikált gyerekidő. Megmondod hogy mostantól van “Peti”-idő és annak azok a szabályai, hogy olyankor ő mondja meg mit játszatok, nem te irányítod, csak rá figyelsz (nem mosogatsz, nem pakolsz, nem mobilozol stb közben), nincs kistesó (apa majd megoldja). A gyerekidőnek mindig van eleje és vége, ezt stopperral mérjük. Ha csenget, vége. Érdemes rászánni még valamennyit hogy utána legyen idő egy sírásmeghallgatásra, mert ilyenkor annyira jól érzi magát hogy nehezen jönnek ki belőle és kellhet.

Én ezeknek utána járnék a helyedben (vannak jó és kompetens szülőkonzulensek, akik ezt mélyebben el tudják mondani, ha az jobban fekszik ha valakivel átbeszéled a gyakorlati részét) és egy-két hónapig beletenném az energiát, hogy így mit mutat a családi rendszer - ha kap extra, dedikált figyelmet, és kap teret és támogató közeget, hogy kiengedje a rossz érzéseit, amiket egy felnőtt el tud hordozni.

Nem pszichológus kell neki, hanem amit az 5-ös írt. Ovis a kisebb gyerekem, elsős a nagy. Ugyanez játszódik le köztük, azzal a különbséggel, hogy a nagy nem verekszik, csupán levegőnek néz engem, amikor úgy érzi, neki is igénye lenne rám, de a kistesó ellopja a figyelmet. Bántani vagy túlkiabálni nem fogja, így tüntetően hallgat és elvonul. 3 és fél év van köztük, addig csak vele foglalkoztam, most meg kell szakítanom sokszor a közös játékot, mert a kistesó olyat csinál, amibe rögtön be kell avatkoznom és ez frusztrálja őt. Inkább el se akar kezdeni újra játszani, ha ilyen könnyen "eldobom a kicsi miatt". Neki az nem válasz, hogy kisebb korában vele is ennyit törődtem, mert ő itt és most azt tapasztalja, hogy hanyagolom a kicsi miatt.

A kicsi abba született bele, hogy az osztozkodás alap, így vele ez nem okoz gondot. Emiatt az apjukat is aktívan bevonom, esténként a nagy választ mesét mindig és apránként a nagy is megtanulja, hogy szóljon és kérjen meg, hogy tegyem félre a kicsit az ő játéka kedvéért.

Most az iskola kezdéssel újabb figyelmet és sikerélményt kap, ami sokat könnyít a helyzeten, mert látja a különbséget az ovis tesóhoz képest, ő már sokkal összetettebb dolgokra képes és a gyerek társaság is kielégíti a játék igényét. Így sem kap kevesebbet otthon, de már érzi, hogy ő már nem olyan páyolgatni való gyerek, mint a kistesó és átfordult a dolog. Engem küldenek el és anyát játszik mellette. Nem tudom, jó-e így, de épp nincs féltékenység és felém sincs harag. Majd alakul.

"Már irtam ki egy kérdést ezzel kapcsolatban,ott lényegében azt mondtátok hogy ez testvér féltékenység."

Most is ugyanezt mondjuk.

Amivel ha nem birkózol meg magad, logikus, hogy szakemberhez kéne fordulni.

Egyéb kérdés?

Kezelni kellett volna már eddig is a testvérféltékenységet.

Máshol is van több gyerek, csak ott a szülők kezelik a helyzetet.

Ezen kívül a kistesótól függetlenül az már önmagában durva, hogy a gyerek megüt, harap, karmol stb. téged. Nagyon eltoltátok a nevelését, ha egyáltalán ilyet tesz.