Ovi kezdés. Anyukák ki hogy élte túl?

Szerintem kezdj el terápiára járni, mert EGYENLŐRE nincs ezzel baj hogy ezt érzed,hiszen egy 3 év alatti gyerekről beszélünk.(bár számomra hihetetlen, hogy nincs igényed semmi önálló saját dologra,és itt nem éjszakai bulikat értek ,hanem alap dolgokat,séta/vásárlás/orvos,vagy csak simán tevékenység nélkül ülni egy padon,és bambulni,vagy úgy takarítani, hogy amit megcsináltam az fél óráig úgy marad).

Viszont ha ezen az érzéseden nem dolgozol, te leszel,aki még 8.ban is a gyerek nyakán csüng az osztálykiránduláson is meg minden fiszf@sz programon.Kezdj el leválni, neki is könnyebb lesz minden.

Ha én írtam volna ki a kérdést, így hangzana: " Hogy éltem túl azt az időszakot, amíg nem került végre oviba?"

És nem azért mert utálom, de nem jó a felnőttnek se ha non stop egymás seggében vannak, gyereknek se jó. Nem az anyjával akar játszani, hanem más gyerekekkel és azt az oviban tud.

Gyerektársaságban sem bolt sosem?

Így elég nehéz lesz hogy ennyire függ tőled!

Kezd el otthagyni mamánál, kisbarátjánál (már ha egyáltalán van így neki) mert baromi nehéz lesz leszakadod NEKED a gyerekről!

Hát én az ellentéte voltam. Imádom a lányomat, de annnyiranagyon vártam, hogy végre oviba menjen. Sajnos az első fél évben többet volt itthon betegség miatt, mint az oviban, valszeg nálatok is így lesz, így nem kell félned még... De ennyire rafüggni a gyerekre durva. Én akkor is nagyon igényeltem az énidőt, amikor itthon voltam vele, és alig vártam az ovit.

Most szeptember óta sokkal többet tudott menni, volt magamra és a házra rengeteg időm, és munkát is tudtam szerezni, én most sokkal jobban érzem magam, mint előtte. Fél 4-kor (egy majdnem teljes felnőtt nap után) megyek a kipihent, meguzsiztatott gyerekért, mindenkinek jobb a kedve. :)

Ezzel nagyon gyorsan kezdj valamit még a beszoktatás előtt. A kisfiadnak lesz nehéz beszoknia, ha azt érzi, hogy nem akarod ott hagyni, beszélhetsz vele akármennyit az oviról, ha ott azt érzi, hogy nem vagy biztos a dologban átveszi és neki lesz nehéz, mert nem érzi magát biztonságban olyan helyen, ahol a gondozója (te) nem szívesen hagyja ott.

Nekem amúgy csak furcsa volt, hogy nem volt mellettem. Gyorsabban szokott be, mint visszaálltam dolgozni, 2 hetet számoltunk "beszokni", sikerült egy alatt. Furcsa volt hazamenni úgy, hogy "üres a ház". Imádtam és imádok vele lenni, de már mindkettőnknek kellett, hogy ő gyerekekkel legyen én meg dolgozhassak. (Vittem sokfelé, aludt a mamánál stb de más a kettő)