Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Hogyan szoktassam le a csapkod...

Hogyan szoktassam le a csapkodásról, ütögetésről a fiam, ha semmilyen módszer nem hatásos?

Figyelt kérdés

Van egy lassan 3 éves fiam, aki az utóbbi 3-4 hónapban rászokott az ütögetésre. Egy 10 hónapos kistesója is van, talán akkortájt kezdődött ez a dolog, mikor félévesen elkezdett a játékai után nyúlni a kicsi, én ezzel hozom összefüggésbe legalábbis, bár nem tudom, mindig kicsit durvult a fiam, már a tesó születése előtt is, de akkor nem csapkodott és ütögetett. Meg akkor sem, amikor még csak fekvő pici baba volt a testvére.


Most viszont napi szinten megy a műsor már kb. 4 hónapja :/ Minket is csapkod, a testvérét is, őt fel is löki, ráver a fejére, hátára, ráfekszik, az ujjával belenyúl a szájába, megharapja néha. Rohangál és közben odajön és random ránk ver.


Az elején normális, de határozottan rászóltunk, hogy nem, ilyet nem csinálunk, mert fáj, meg ne lássuk mégegyszer. Mivel nem használt, utána eljátszottuk, hogy sírunk, mert fáj, de hiába. Akkor jött a büntetés, ha ütött, akkor befejeztük a játékot, amiben benne voltunk vagy kidobtuk a kukába a játékait, megmondva, hogy akkor hozzá vissza a kukásautó, ha befejezi a verekedést. Erre volt persze sírás meg ígéretés, hogy nem verekszik, de ugyanúgy csinálja tovább 1 óra múlva.


Most már eljutottunk oda, hogy fél nap csak kiabálunk vele, hogy meg ne mérjen ütni minket mégegyszer vagy a testvérét :/ A férjem rá is csapott párszor ilyenkor a kezére, fenekére, akkor jön sírva, hogy apa megütötte, de ha szépen elmagyarázom, hogy nekünk is így fáj, mikor megüt, akkor semmi. Ja, azt is próbáltuk, hogy ha nem ütöget, veszünk finomságot a boltban, nyilván feleslegesen.


Egyszerűen semminek nincs hatása, bármit próbálunk, most már ha làtom, hogy ütni készül és csúnyán ránézek vagy rászólok, megáll, tudja is, hogy nem lehet, de nem érdekli, csinálja. És nem napi 1-2 alkalommal, hanem sokszor.


El vagyok már keseredve :/ Amúgy imádja a kistestvérét, sosem volt semmi féltékenység, mióta megszületett, sokat játszik is vele, eteti, itatja, kéri, hogy rakjam le mellé, vele akar aludni, de közben mégis mindig bedurvul.


Mit tehetnék?



febr. 16. 21:13
 1/6 anonim ***** válasza:
73%

Az ilyen helyzetet türelemmel kell kezelni. 1000x elmondod, hogy nem szabad, 1000x arrèbb viszed, ha làtod, hogy csapni akar. Szanjatok a nagyobbik gyerekre is sok külön időt. Ilyen korszakban, mikor a pici rombol, èrdemes a nagynak biztonsàgos teret kialakìtani, pl òrias jàroka, ahova a pici nem mehet be, ès nem rombolhatja szèt, amit a nagy èpìt.

A legrosszabb, amit csinàlni lehet, hogy megüti a fèrjed. Azt tanulja csak meg a gyerek, hogy az erőseknek szabad csapkodni. Ezen felül gyermekbàntalmazàs.

febr. 16. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:

[link]

:)

febr. 16. 22:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
70%
Egyértelműen frusztrált, dühös, amit nem adhat ki. Nem, nem azt mondom, hogy megüthet vagy csapkodhat titeket, de támogató közegben, határozott keretek mellett igenis meg kéne tudnia élni, ki kéne tudnia adni a feszültségét. Azt hogy ezt hogyan kell, azt nem lehet elmondani 3 mondatban. Vannak tök jó szülőtréningek, ahol ezt tanítják, és eszközöket kapsz a kezedbe. Amennyiben nyitott vagy rá, tudok ajánlani néhányat. De a tapasztalatom, hogy a legtöbben nem áldoznak ilyenre se pénzt, se időt, se energiát, inkább bennemaradnak az addigiban és elkezdik mélyíteni az árkot, mely kamaszkorra csúcsosodik…vagy inkább mélyül el igazán. Viszont ott már gőzük sincs róla, hogy a szálak a 3 éves meg nem értett, állandóan kiosztott, megcsapkodott kisgyerekhez vezetnek vissza.
febr. 16. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
15%

[link]


[link]


Inkább ezt két videót ajánlom, ahol nem invalidáljuk a gyerek érzéseit, csak határok közé tereljük. A 2-és videójában elhangzottak max a határtartásig terjednek, a gyerek érzéseivel nemhogy nem foglalkozik, hanem egyenese invalidálja, ignorálja. Azt üzeni “ha dühös vagy akkor nem vagy elfogadható”, mely remekül beépül és felnőttkorára egy érzelmeit kifejezni nem tudó, megfelelni vágyó, de belül a nehéz érzések ki nem adása miatt forrongó, akár indulatkezelési problémával küzdő emberré válik. Az elhangzottakhoz hozzáfűzve rettentő károsnak gondolom, hogy a figyelmet akaró gyereket ignoráljuk. Ahelyett hogy megértenénk. Egy 3 éves még KÉPTELEN az érzelemszabályozásra. Hangsúlyozom - mert ezt mindig kiforgatják- nem, nem hagyni kell, hogy üssön minket, de nem is ignorálni.

febr. 16. 23:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
Én vennék neki egy boxzsákot vagy babzsákot. Megtanítanám, hogyha dühös, és szeretné kiadni magából, azt megütheti. De csak azt, embert nem. Ha titeket akarna, és rászólás után mozdulna, lefognám. Megtanulná, hogy jobban jár, ha a babzsákot/boxzsákot üti meg. Plusz beiratnám valamilyen küzdősportra, pl judo. De csak olyan helyre, ahol jó az edző személyisége, nemcsak tanít, nevel is, pl sportszerűségre. Megtaníthatnád pozitív irányba fordítani az energiáját és a feszültséget.
febr. 18. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
5 voltam, bocs, úgy emlékeztem, 4 éves, de látom, három sincs, akkor a küzdősport nyilván később lehetséges, egy-két év múlva. De a babzsákot fenntartom, hogy segíthet.
febr. 18. 17:30
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!