Úgy érzem teljesen leépült a baráti körünk?

Ja és nem mellesleg számomra teljesen szimpatikus, hogy gyerektelenul nem ad kéretlen tanácsot a barátnőjének, hanem bevallja, hogy nem ért hozzá, tehát nem is szól hozzá a gyerek témához.

Akkor ezt kapd ki!Nekem ugyanúgy gyerekes barátnőim vannak,csak nem ugyanazokban az években voltunk gyeden.Én munka mellett isentem,látogattam,szülinapoztunk,stb,majd nekünk lettek gyerekeink,én ugye itthon voltam velük,a baratnők már visszatértek dolgozni.Meg nem tudom számolni,hogy hányszor hívtam őket,hogy bármikor jöjjenek,vagy egyeztessenek ők,hogy nekik mikor jó,nekünk bármikor, akkor meglátogatjuk őket,vagy jöjjenek ők,bármikor vendégül látjuk őket.Hát azóta egyszer sem volt alkalmas,a nagyobbik gyerek már 4 éves elmúlt.Kettőjük közül az egyik már arra sem reagál,ha írok a Messenger csoportunkban,annyit nem mond,hogy kapjam be.Hát ennyit erről.Tizenéves "barátságról" beszélünk.Igazából azért nem értem,mert pont hogy nem mi vagyunk,akik megtorpedóznánk a találkozókat,vendégül sem kell látni bennünket,mert mi hívtuk őket,hogy jöjjenek.Tényleg akármikor jó lett volna,hát mostmár annyira nem is akarom,és áprilistól újra dolgozok én is.

Olyanokkal kell barátkozni akiknek gyerekével a ti gyertek jól elvan játszón, bölcsiben, oviban. Meg vannak oldva az osszejarasok, a kerti partik stb.

Baratnom kisfia 2 honapos, en meg 4 honapos terhes vagyok. Van mirol beszelgetnunk, de o sem buzul bele a gyerek temaba es en sem. Meg is orulne mindkettonk, ha masrol nem is tudnank szot ejteni.

21# Bár én zöldet nyomtam neki,de gondolom azért,mert illemből kérdezi és ez tök jó amúgy tényleg,de a gyerek végül is hozzád tartozik. Meg gondolom a barátnő is illemből tartja vele a kapcsolatot. Ez olyan,hogy barátnőm most ismerkedik egy férfival,randiznak,tökre meséli mi hogy volt boldogan,hogy milyen ember,de én totál leszarnám,cserébe elvárom,hogy őt érdekelje mi van velem. Viszont ha egyikünk se érdeklődik egymás felől csak muszájból akkor meg olyan furcsa az egész nekem. Mintha csak muszájból beszélnénk. Engem érdekel mi van vele,az életével,stb és fordítva. De nálunk gyerek nélkül is így volt,amíg nekünk nem volt. Nyilván aki eleve utálja a gyerekeket,ott nekem fura hogy gyerekessel barátkozik.

23 ismerős.Vannak az én gyerekeimtől idősebb gyerekek.Én mindenkit meglátogattam,kórházban,otthon.Mikor én szültem a kutya nem jott be.Hát ba...ak meg .Azóta senkinek nem írok,nem hívom.Nem tudom milyen világ van,de ,hogy még a barátok,rokonok is széthúznak,durva.

Amúgy 12 es voltam.

Igazából az a tapasztalatom így 3x évesen már, hogy barátságot akkor lehet fenntartani, ha azonos élethelyzetben vagytok, ha van valami, ami összeköt benneteket. Amíg gimiben van az ember, egyetemen, addig ugye ez adott, eleve fiatalság, felelősségmentesség, szabad bulik, jól érzitek magatokat együtt, az úgy laza ügy. De utána már nem leszel jóban azzal a szabadelvű haveroddal, aki minden másnap bulikba jár és sorra varrja le a csajokat/pasikat, miközben neked tartós kapcsolatod van. Nehéz úgy kapcsolódni. Utána még tovább nyílik az olló, amikor családod lesz. Vannak sikersztorik, nem azt mondom, de nehéz úgy jóban maradni valakivel, ráadásul nem csak ilyen "évente egyszer beszélünk, amikor felköszöntjük egymást szülinapra" jelleggel, hanem úgy tényleg, valódi baráti kapcsolatban, amikor nem tudtok a másik bánatával, örömével azonosulni. Ezért könnyebb új barátokra szert tenni, amikor új élethelyzetbe kerülsz- munkahelyen, óvodában, stb. Akik lemorzsolódnak, azok nem érdemesek arra, hogy ragaszkodj hozzájuk, lehet, hogy idővel ők is utolérnek benneteket és majd ismét kiújul a barátság (nekem volt ilyen élményem, egy barátnőmmel, akivel óvoda óta barátok voltunk, évekig nem beszéltem, mert nem volt miről, miért, aztán amint felhagyott a random pasizásokkal, férjhez ment és gyereket szült, hirtelen máris lett közös téma, megértés, stb, és azóta megint viszonylag rendszeresen beszélgetünk, találkozunk, jóban vagyunk), de erre nem kell számítani, meg kell keresni azt a közösséget, aki most a jelenben azonos élethelyzetben van és azonosulni tudtok velük. Nekünk a baráti körben mi voltunk, akik legkésőbb "babáztunk le", de azért tudtuk, hogy idővel szeretnénk mi is családot alapítani, így amikor a barátainknak születtek a gyerekei, akkor mi is belefektettük az energiát, ami ahhoz kellett, hogy ezek a barátságok megmaradjanak, de ők is ugyanúgy nyitottak voltak ránk és ők is hoztak áldozatokat sokszor a kedvünkért (pl mi vigyáztunk az ő gyerekeikre, amíg elmentek moziba, de aztán meg fizettek bébiszittert, hogy mehessünk közös, gyerektelen programra). Sajnos a barátságok is ugyanolyanok, mint bármilyen emberi kapcsolat, mindegyik fél akarata és energiája kell ahhoz, hogy működjön.

29# Szépen összefoglaltad,egyetértek.