Úgy érzem teljesen leépült a baráti körünk?

"egyszerűen irigyek azt látjuk, hogy van stabil házasságunk, házunk gyerekünk autó stb. nem a beosztottaik vagyunk"

"mintha magamat olvasnám, kp-ra tudtuk venni a házunkat, sok sok családi segítség örökség stb. Mondtam is: Na most kiderül kedvesem, h marad e barátunk ha ezt a házikót megvesszük. És nem is maradt."

"Értitek, h még nekik ált feljebb :)"

Ne haragudj, de csak negatívan nyilatkozol a "barátaidról". Gondolom ők is érzik ezt rajtatok, ezért maradoztak el.

Nálunk hatalmas a baráti társaság (főleg a férjem részéről), de új kapcsolatokat is alakítunk folyamatosan ki.

Én azt látom a gyerekkori/gimis/egyetemi barátok körében, amit már írtak is. Nagyon könnyű hasonló élethelyzetben kapcsolódni, egymás esküvőjén bulizni, stb., de amikor megérkeznek az első gyerekek és zömében nem egyszerre ugye, akkor a kisbabás pár egy kis időre lecsatlakozik a társaságról érthető módon és nagyon sokminden függvénye, hogy utána visszatud-e csatlakozni. Személyiség, igény, a társaság és a közös programok milyensége, befogadóképessége, stb.

Ha valami általános tendenciát kéne mondanom, a még nem gyerekes barátaink nem igazán tudnak mit kezdeni velünk, gyerekesekkel. Mintha kivontuk volna magunkat a forgalomból. :) Ellenben a gyerekesek tábora egyre duzzad és mi szépen lassan megtanulunk újra egy csapattá kovácsolódni, ahogy nőnek a gyerekek ez egyre könnyebb szerintem. Ez azzal jár nyilván, hogy mostmár nem bulizni, meg kocsmázni járunk, hogy mostmár az országban minden irányban telepedtek le barátaink, akikkel nem úgy megy egy-egy találka (pláne ha gyerekesek), hogy "fussunk össze egy órára". DE én azt gondolom, hogy akarni kell. Mi tavasztól őszig szinte állandóan megyünk, vagy vendégeket várunk. Hol az egyik család jön vendégségbe egy-két éjszakára, hol mi megyünk. Grillezünk, bográcsozunk, módjával iszogatunk, medencézünk, a gyerekek játszanak. Imádom!! Viszont én azt érzem, hogy rengeteg energiát pakol minden fél abba, hogy ez működjön, jó legyen, megismerjék és várják egymást a gyerekeink is. Máshogy nem megy.

Szóval nekem pl. 3 nagyon jó barátnőm van/volt és egy egyetemi haveri társaság, akikkel évente 2-3-szor tudtunk találkozni, buliztunk egyet. A 3 barátnőm mind 1+ órára lakik tőlünk, kettőnek még nincs gyereke, el is távolodtunk kicsit. A harmadikkal rendszeresen hétvégézünk egymásnál. Vele akkor távolodtunk kicsit el, amikor az ő gyerekük megszületett, nekünk pedig még nem volt. Az egyetemi haveri társaságban már mindenkinek van gyereke, szerveztünk már olyan találkozót is, ahova a gyerekekkel mentünk, de olyat is, ahol anya/apa egy éjszaka kimenőt kapott. :D

Nem aggódom a kapcsolatok lazulásán. Nincs végtelen időm és nem kapálózunk egyoldalúan olyan kapcsolatok után, ahonnan nem jön viszonzás. Viszont tudom, hogy nagy részük újra kapcsolódik majd, ha átlépnek a gyerekes világba. :) Akivel pedig annyira felszínes viszony volt, hogy mondjuk irigy az életünkre, az nem igazi barát, vagyis nem is baj, ha leszakad.

38# Én nem teljes falhúzásra gondoltam a példámban, szóval szintén nem végletekre. Ugyanúgy beszélünk, csak mondjuk nem hetente, hanem 2 havonta. Találkozunk, csak nem 2 hetente-havonta, hanem negyedévente, vagy félévente. Szóval kölcsönösen érdeklődünk egymás hogyléte felől, nem volt kizárás, összeveszés, tudatos leépítés, csak benne van a levegőben, hogy ez most valahogy nem az, nem úgy megy mint régen. Én erre mondom azt, hogyha a másik oldalon is gyerkőc születik, akkor visszatudunk "csatlakozni" egymáshoz, vagyis sok esetben újra szorosabbá válik a kapcsolat. A mi baráti társaságunkban ez a jellemző inkább. Senki nem zárt ki senkit, egyszerűen csak eltávolodtunk. Akivel kell, azzal majd közeledünk újra alkalomadtán, akivel nem, azzal nem. Szerintem ezzel sincs baj.

A kérdezőre is reflektálva pedig aki tudatosan kimondja, hogy ne menjünk billiárdozni, vagy nyaralni velük, mert gyerekünk lett, az részemről nem kérdés és nem az a kategória, amiről én beszéltem. Ők azok, akikért nem kár szerintem és ilyen formán pedig jó ha ez idejekorán kiderül és nem raboljátok feleslegesen egymás idejét/életét. Ha utóbbi a helyzet a teljes baráti társasággal, akkor szerintem ideje számotvetni önmagaddal/magatokkal, hogy valóban jó emberekkel vettétek-e magatokat eddig körül.