2,5 éves kisfiam nem hajlandó gyalogolni, sőt a motoron is tolnom kell. A lépcsőn sem akar feljönni. Mit csináljak? Hogy kezeljem?

Szerintem már régen nagyon elrontottad. Nálunk nincs ilyen. Persze nem sokat, de ha úgy adódik bizony sétálnia kell a boltig, meg vissza. Nincs messze, de van, hogy már az odafele úton nem akar jönn. de nem veszem fel, sétáljon csak. Amúgy ennél sokkal többet tud gyalogolni, ha úgy van kedve.

A gyermeked egy kis zsarnok, aminek te bedőlsz. AZ, hogy Apa sem vihet, az már a csúcs.

Szia ezt olvastam valamelyik nap,és 23 hónapos gyerek testi fejlődésre írták ezt":. Ezen kívül a kicsi olyan életszakaszon mehet át, amikor ambivalens érzései vannak az újonnan megszerzett önállóságával kapcsolatban, és egyszerűen csak azt akarja, hogy ölbe vegyék. Még ha föl tud is menni a lépcsőn, arra kéri, vegye a karjába, és úgy vigye aludni. Mi a megoldás? Próbáljon meg kompromisszumra jutni, adjon a gyereknek elegendő alkalmat, hogy járjon, és dicsérje meg érte. Aztán ölelgetéssel, simogatással éreztesse vele, hogy biztonságban van, hogy még mindig fontos része az életének. A kicsi nemsokára tovább erősödik, újra felfedezi az önállóság örömét, ismét egyedül fog járni. "

Tehát én úgy gondolom,nem te rontottad el,hanem egyszerűen vannak ilyen korszakai a gyereknek csak meg kell tanulnunk megérteni őket,vagy a jeleiket.egyébként az én 23 hónapos fiam se akar mostanában feljönni a lépcsőn egyedül.először arra gondoltam,hogy talán zavarja a sok ruha,mégis csak furcsa pár réteggel több ruhában menni,és ez is igaz lehet de az is lehet az amit be másoltam.Én apró kis szakaszokat tűzök ki neki,na nézd még 2 lépcső és ott pihenünk,1,2.na még pár és ott vár miket a pók,vagy a bogár,ő már rég felment,fussunk utána.Ezek kicsit inspirálják őt.remélem segítettem.

Nálunk is előfordul az ilyen, de egyre ritkábban, mert bekeményítettem. A kisfiam 2 éves, ha jó napja van, hatalmasakat sétálunk, leveleket, köveket gyűjtünk, motorozik stb., meg se kottyan neki. Aztán elkezdte párszor a hisztit, hogy cipeljem haza, pont mi is boltban voltunk, szatyor+motor a kezembe, a fiam meg örjöngve tépi a kabátom, hogy vegyem fel. Ő 12 kg, felöltözve ő is 14 körül van. Na szóval esélytelen is lett volna cipeljem. Megmondtam neki szépen, hogy felőlem toporzékolhat én türelmes vagyok megvárom...és vártam is, közben el-elindultam, de NEM vettem fel. 20 perc volt mire elindult és jééé simán hazasétált, nem sírt, jókedvű volt. Csak bepróbálkozott hátha...azóta 1-2szer kérte hogy vegyem fel, de már tudja, hogy hiába.

Muszáj erősnek lenni, mert aztán nem fogod bírni. Azzal meg ne törődj, hogy ki néz meg a hisztiző gyereked miatt, engem sem érdekel már, néha néznek sajnálkozva pedig csak elfelejtették, hogy bizony az ő gyerekük is pont így hisztizett. Ki fogja nőni, de ne engedj, induljatok rövidebb távokra, akkor arra sem lehet fogni, hogy elfáradt.