Van értelme a bölcsinek? Hosszú, és lehet, kicsit zavaros. Bocsi!

És nálatok nem úgy van,hogy csak addig járhat a nagyobbik bölcsibe,míg nem leszel GYED-en a kicsivel? Mert nálunk így van. Szóval,hogy válaszoljak is, én nem vinném a helyedben. Nem is érzi ott jól magát,te se vagy nyugodt, sztem jobb lenne neki otthon veletek. Annyira nem is kicsi már,megérti,ha nem érsz rá vele foglalkozni éppen. Meg az is várható,hogy sokat lesz még beteg, nem tenne jót a kicsinek sem,ha elkapná a nyavalyákat. A másik meg,hogy ha nem viszed,akkor átadod a helyet olyannak, akinek muszáj lenne dolgoznia,csak éppen nem tudja hova tenni a gyereket.

Kivenném. 3 éves korig amúgy sem tudnak egymással játszani, csak eljátszanak egymás mellett.

14 hónap van a gyerekeim között, a nagyobbik most lesz 30 hónapos, október óta bölcsődés. Semmilyen törvény nem tiltja, hogy ha az anya egy másik gyermekkel otthon van gyeden akkor, ne lehessen a gyereke bölcsődés. Igaz, ilyen esetben szoktak kérni orvosi, védőnői javaslatot a bölcsődében való elhelyezéshez. Tavaly ősztől télig szenvedett a nagyobbik gyerekem itthon velünk (az anyukájával és a szeptemberben született öccsével). Alig beszélt, unatkozott, kívánkozott volna más gyerekek társaságába, de nem tudtam vinni, hiszen itt volt a kicsi, féltem minden vírustól, na meg nem is volt hova vigyem, hiszen a korabeli gyerekek mind bölcsődések voltak. A nyár oldotta egy kicsit, de már tényleg antiszociális lett. Imádott játszótérre járni, a többi gyereket figyelte, de nem játszott velük közösen, elhatárolódott. Októberben kezdte a bölcsit, az első két hét gond nélkül ment, reggelire ment be, ebéd után mentem érte. A harmadik héten elkezdett reggelente sírni, hogy nem akar menni, olyan sírást csapott az átadóban, hogy a szívem sajdult bele. Én, mint gyenge szülő a harmadik napon, már le is mondtam lélekben a bölcsődét, amikor az Apjuk szólt rám, hogy állítsak magamon, adjak egy kis időt a gyereknek is, hogy hozzá szokjon az új helyzethez. a gondozónők is ezen a véleményen voltak, szerintük a műsor csak nekem szólt, kipróbálta, hogy mit ér el vele. És mivel neki egy csepp kételyt nem mutattam a felől, hogy bölcsibe kell járnia, így az ötödik napra elmúlt a sírás- rívás. Azóta örömmel jár be, már van vagy 5 kis barátja, akikkel együtt játszik/bandázik (gondozónők és saját maga elmondása alapján is!!!), a többi gyerekkel is nagyon jó viszonyban van. Társasági lény lett, beszédes, önálló, sokkal bátrabb. Én úgy érzem szüksége van erre a délelőtti programra, és nekem is, hiszen a házimunkára csak így jut időm a testvére mellett. Mindenkinek sokkal jobb így, ráadásul tudom, hogy ha most feladtam volna, akkor az óvodai beszoktatásnál is ugyan ezt a cirkuszt csinálhattam volna végig. Hiszen a gyerekek igazán következetesek. Hogy mit tanácsolok? Legyél határozottabb egy kicsit! Dönts, de úgy dönts, ahogy Te a legjobbnak érzed, hiszen ő a Te gyereked és nem másé, Te tudod, hogy mire van szüksége. Ha pedig döntöttél légy következetes. Szerintem vagy Te olyan jó anya, hogy képes legyél erre. Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem.