Hogyan viszonyuljak, kezeljem a családban borderline személyiség zavaros gyereket?

Igen, most segitettél nekünk valamivel. Első vagyok

Szóval az amit leirtál nem lepett meg. Az első dolog ami lehet, hogy neked furcsa volt az az, hogy ez lett az eredménye a teszteknek és mégis a lányod pszichológián van. Nos, ez gyakori dolog. Manapság sok pszichológus is valóban pszichológiai beteg. Ez sajnos nagy kár és nagy baj, de igaz. Ahm...tudomásom szerint még nem nevezték meg ezt a jellemvonást, ami tapasztalatom szerint sok emberben van benne és mégpedig az, hogy: valamilyen pszichológiai betegségben szenved (pl.depresszió,bipoláris,OCD,stb.) és mégis pszichológus akar lenni. Véleményem szerint aki igy cselekszik (mint a te lányod is például ) az valóban öngyógyitásra vágyik. Lehet, hogyha megkérded nem ezt fogja neked válaszolni. Mert lehet, hogy még ő sincs tisztában ezzel, ugyanis lehet, hogy csak tudatalatt van az egész. Tudatalatt érzi, hogy ő sincs rendben és mégis a legjobbnak azt találja, ha elsajátitja azt a tudást, amivel talán meggyógyithatná saját magát.

A másik dolog az maga az eredmény. Borderline. Gondolom, mivel a lányodról van szó, már tudod, hogy mit jelent ez.

Nos, a neveltetés szempontjából nem tudom ki tehet róla. Lehet, hogy te, de lehet, hogy nem. Végtelen eshetőség lehetséges.

Nem csak a neveltetéstől függ, hogy valaki milyen lesz. Sőt, a környezetnek nagyobb hatása lehet, mint a neveltetésnek. Ha negativ élmények sorozata súlytotta, ha több nehéz éve volt kamaszként, mint könnyű, kellemes évei, akkor valószinűleg ezek nyomták rá a bélyegét. És negativ élmény nem csak akkor lehet, ha anyu és apu veszekszik vagy egyéb családi problémák. Anno nekem a legnehezebb hónapjaim akkor voltak, amikor a korombeliekkel voltak problémáim, illetve más olyan dolgok, amiknek semmi köze sem volt a szüleimhez.

Tehát mi nem tudhatjuk, hogy ki volt a hibás, talán még te sem tudhatod, mert ezt a lányod tudhatja igazán. Ő biztos emlékszik, hogy hol pattant el a húr.

Befejezésül még annyit fűznék hozzá, hogy: úgy viszonyulj hozzá, mint egy normális emberhez. Egy cukorbeteget sem kérdünk meg naponta, hogy "ugye rendben van az inzulinszinted? ".

Érdemes még azt is tudnod, hogy nem minden betegséget lehet kigyógyitani. Vannak amelyek örökre bennünk maradnak. Ha nem is láthatóan, de egy- egy cselekedetünkben, egy mondatunkban, mindannyian borderline-ok maradunk, akik valamikor azok voltunk. Ilyen a DID is, ilyen a bipolaritás is és még sok mentális betegség.

Viszont legyen egy jó élete, érezze jól magát itt a Földön és érje el az álmait. Ezek nem olyan dolgok amikhez full egészségesnek kell lenni.

Végülis kevés ember van aki egészséges fizikálisan is és pszichikálisan is.

Kezelni kell tudni a saját betegséged és úgy élni, hogy az alkalmazkodjon hozzád és ne forditva.

Meg aztán ne feledjük: "Nincs zseni némi bolondság nélkül."

A hagyományos pszichológia azért szenved sok betegség "nem-gyógyíthatóságával", mert nem veszi figyelembe, hogy az ember energiarendszerből áll, azaz hogy az emberi testben meridiánok vannak, amelyek egyfajta kulcsként szolgálnak az emberi lélekhez.

Mert egyébként biztosan gyógyítható a betegség. Meg kellene próbálkozni például az energia pszichológiával, az ÉFT-vel (Érzelmi Felszabadítás Technika), ami egy lelki, tű nélküli akupunktúra. Pont ilyenek betegségekre dolgozták ki.

Szia!

20 éves lány vagyok, "enyhe" borderline-nal... fél éve diagnosztizálták, nálam mondjuk megvannak az okok is és nem ez az egyetlen "kattom", de jelenleg azt hiszem, minden rendben.

A helyedben én nem kezelném a lányom másképp. Ha tényleg Te voltál az oka, akkor biztosan lesz olyan fázisa, amikor a szemedbe mondja... én kb két hete tettem meg, bár édesanyám nagyon kis részben hibás, ha ehhez hozzávesszük, hogy ő is beteg... na mindegy, nem akarok offolni :)

A lényeg az, hogy ne kezeld "őrültként", mert nem az... nem éppen a legritkább személyiségzavar :)

Nyugodj meg, ne kérdezgesd folyton, hogy hogy érzi magát...

Ja és még egy előző válaszolónak:

Akkor ez most furcsa lesz... én is pszichológiára megyek jövő évtől, ha minden jól megy :D bár én nem vagyok "súlyos", kiskorom óta érdekel a dolog :)

Utálom az utolsó válaszadót, rohadt idegesítő.

Üdv: a 21 éves borderline-os lány.