Szerintetek 3 év korkülönbségnél könnyebb a kettő gyerekkel, mintha csak 2 év korkülönbség lenne?

sztem igen. legalábbis remélem, és akit kérdeztem eddig az is így látja. nekünk 2 év 8 hónap l ezs a különbség. ha most lenne kistesó, a hajam is kihullana azt hiszem. nem is az önállóság miatt. hanem a dacoskodás. a kislányomaml jelenleg minden 3x annyi idő mint előtte. mindenen megy a hiszti....remélem addigra belátóbb lesz. valamint érzelmileg is jobban tudja majd kezelni a kis betolakodót.

2 éves múlt a kislányom

Nem mindenki fog velem egyetérteni, de azért leírom a véleményemet. Szerintem minél kisebb köztük a korkülönbség, annál jobb. Igaz, hogy eleinte több velük a manuális tennivaló, de nagyon hamar összenőnek, és lekötik egymást. Egy 3 éves gyereknek azonban teljesen más az érdeklődési köre, mint egy babának, ezért a szülőnek kétfelé kell gondolkodnia és helytállnia.

Én ezt is, azt is kipróbáltam, sőt a nagy korkülönbséget is. Amikor a 4 évesem mellé született baba, nagyon nehéz volt összehangolni, hogy mindkettejüknek jó legyen. Az 1 év különbséggel született gyerekeimmel életem legnyugisabb időszakát éltem át, annyira jól megvoltak. 10 év kihagyás után jött a következő baba, ez is jó, hiszen a nagyok már teljesen önállóak - persze azért sok idő kell rájuk is - de igazából nem partnerei a kicsinek. Ezért várjuk most az ötödiket, köztük szűk két év lesz.

Szerintem meg nehezebb. Sőt, talán pont a 3 év a legnehezebb. Legalábbis az ismerőseimnél ezt látom. A nagy megy oviba, anyuka otthon a tesóval, a nagy őrülten féltékeny. Sok helyen bántja is a kicsit. Viszi haza az oviból a sok bacit, betegek állandóan. És nem egy ismerős családnál ez a helyzet, hanem legalább ötnél.

Én is inkább a kisebb korkülönbségre szavaznék. Nálunk 2 év van (kisebbet akartunk, csak sajnos az élet egy vetélés képében közbeszólt) és nagyon hamar összenőttek, imádják egymást. 2 lány egyébként.

Mint gyerekekkel foglalkozó emberke én úgy látom, hogy pont a 3 év a legrosszabb, főleg ha oviba megy szülés környékény a nagyobbik. A legtöbbször erre a korkülönbségre panaszkodnak a szülők nekem. Ez alapján vagy legyen 2 év vagy akkor már inkább 4.

Mint anyuka a tapasztalatom csak annyi, hogy a 2 év korkülönbség maga a katasztrófa. Pont akkor voltam terhes, amikor fizikálisan nagyon igénybeveszi még az embert a gyerek (csúszdára még pont nem tudott egyedül fölmenni stb) és pont a "leganyásabb" időszakban született mega tesó. 2 kicsivel iszonyat nehéz itthon, kétfelé pelusozni és altatni, ahogy írták előttem is. Bár a kisfiam szerencsére gyönyörűen beszél, mégis még nehezen fejezi ki az érzéseit és nagyon nehéz kezelni ezt az egészet nála. A másik fele, hogy a picire meg semmi időm nincs, szegénykém csak magányosan gagyog hol ide-hol oda tesszük és fülig vigyor ha már ránéz végre valaki. Nem tudom neki ugynazt megadni mint a másiknak, a 3 óráa sétákat, gügyögés, kikuccsolás, csöndben nyugodt körülmények között szoptatás (legtöbbször legózom szoptatás közben :S ).

Nagyon remélem, hogy bejön az, amit a 2. válaszoló anyuka írt, hogy szépen "összenőnek", sok lesz a közös játék stb, mert egyenlőre én csak a hátrányát látom ennek a kicsi korkülönbségnek, pedig jó gyerek mindkettő. A 3. babát legalább 4 év múlva tervezzük...

Nálunk 2 hó híján 3 év van a 2 kisfiam között, én nagyon örülök, hogy ennyi és nem kevesebb.

Pont jó volt, hogy mikor már volt egy kis "agya", olyan 2,5 éves kora körül (remélem értitek mire gondolok), tudtunk vele tök jó programokat csinálni hármasban és nem kellett egy kisbabát (és vele a fél babaszobát) cipelni. Pl. voltunk Libegőzni, Gyermekvasútazni stb. Ilyen helyekre babakocsival nem igazán lehet menni. Ok, van hordozókendő is, de az nem az én világom. Miután megszületett a kicsi, persze akkor is mentünk, ahová lehetett, de azért jóval macerásabb volt úgy. Szóval nekünk volt egy fél év, amikor csak a nagy fiamra tudtam figyelni, amit már ő is értékelt, így ez volt a legjobb időszak vele :)

A másik pedig, hogy tényleg sokat számít, hogy a nagy már sok dologban önálló (evés, alvás, öltözködés, szobatisztaság), én megőrültem volna, ha 2 gyereket kellett volna pelenkáznom, etetnem, altatnom, öltöztetnem.

Ja és pl. sétálni is sokkal könnyebb velük, mert egy 3 évesnek már ált. van annyi esze, hogy nem rohangál el mellőled.

Persze ezek önző dolgok és ha megkérdeznél egy 3 évest, hogy akar-e valakivel osztozkodni a szülei szeretetén, valószínűleg úgyis nemet mondana :)