Mit tennetek, ha a 12 es 15 eves unokateso igy beszel es ilyen a kisgyereketekhez?
Ez a csalad (anyosom, lanya es annak lanyai) "fönök-tipusu", ebböl a tarsulatbol sogornöm magarol e szavakat mondta magarol, lanyait is ilyennek nevelte, anyosom meg alattomosan atjatszva meg öket is a legnagyobb "fönök".
Pl. ki akart menni a 2.5 eves kislanyom, aki meg alig beszel, ranezett a 12 evesre es ramutatott a kinyithato racsra - erre ö ahelyett, hogy kinyitotta volna neki: "mit kell mondanod elöször?", erre kislanyom mondja, hogy "kerem". Persze ez igy rendben is lenne, ha tölük is hallana, de a 4 emlitett szemely meg SOHA (!) a szajan ki nem ejtette sem a kerem, sem a köszönöm szavakat, elöttem legalabbis, ellenben többször is hallok hasonlot, amikor 1-1 orara eljönnek. Plane nem egy kisgyereknek! Neki ugyanebben a helyzetben ugy fejezik ki magukat: "ezt es ezt KELL tenned", a kerem helyett. Igy senkitöl sem hallja a szerintem helyes formulat, ellenben töle megkövetelik, en pedig szeretnem, ha ö is teljes ertekü gyereknek erezne majd magat a gyerekek között, nem kell masok elött meghajolni. Külföldön elünk (nemet nyelvtr.), tehat egyelöre csak tölük es ferjemtöl hall nemet szavakat, es itt szerintem szokas a "bitte" es a "danke", de naluk nem tudom, miert nem...
Nem ez a kerdes, de engem egyebkent egyaltalan nem tisztelnek, ugy atneznek rajtam, pont ugy, ahogy anyosomtol latjak. ( Erre pelda: Regebben pl. 3-szor egymas utan is elmondtam, legyszi ne add a cumit a kislanyom szajaba, ha nem keresi, csak mert kiesett, de ujra es ujra a szajaba adta.) Barmit mondtam eddig, a normalisan kerestöl az egyertelmü, rövid, de nem banto tartalmu felszolitasig, mintha nem is szoltam volna. Szoval ezt csak a teljesseg kedveert megjegyzem, de nem a velem valo viselkedesük a kerdes, hanem hogy a lanyom erdekeben mit tehetek.
Csak akkor jönnek hozzank (egy utcaban lakunk), ha kedvük tartja, ami nagyon ritka, inkabb csak a csaladjukban kötelezönek szamito alkalmak (karacsony, szülinap), ill. ha ferjemtöl segitsegre van szüksegük, pl. ma a szamitogepen valamihez, emiatt jöttek, pont amikor ebedeztünk. (Mindig 2-kor ebedezünk, mert a ferjem haza tud jönni egy orara.) Mas napokon, hiaba hivjuk öket, azt mondjak, sok a tanulnivalo. (Persze a varosban is összefutunk hetvegen, tehat McDonaldra szakitanak idöt.) Az ilyen viselkedesük ellenere csak amiatt hivjuk öket megis, mert a kislanyunknak fontos lenne a fejlödese szempontjabol a kapcsolat ezen a nyelven is, meg oviba sem jar.
válasza:Bejegyzésedet végigolvasva nagyon átéreztem a problémádat.
Gondolom meg is könnyebültél mialatt kiírtad magadból a rokonokkal való konfliktusodat.
Szerintem egész egyszerűen és természetesen, lazán mondd legközelebb, hogy kérlek engedd ki a kislányt. Én vagyok az anyja majd én nevelem!
Vagy tedd azt, hogy odamész és nagyon kedvesen kiengeded a kislányt és nézd levegőnek az unokatestvért.
Én mindig higgadtan, de annál határozottabban szoktam leállítani az "okos rokonokat".
Ha megkéred a cumi miatt és nem akarja meghallani létesíts vele szemkontaktust vagy kérd meg, hogy figyeljen,-nézzen rád és magyarázd el neki, hogy a cumi véleményed szerint csak egy szükséges rossz (én nyugi guminak hívom) és nem szeretnéd, ha a kislány nagyon rászokna. Kérdezd meg tőle (próbálj hatni a lelkiismeretére), hogy szeretné, ha majd pösze lenne a kislány, vagy csámpásak lennének a fogai?
Én is lehetnék főnök típus, irányító, nagyon karakteres anyuka vagyok. Következetes nevelem a fiacskáimat. És nem hagyom magam eltántorítania az elveimtől. Amennyiben meggyűlik a gondom a párom családjával a párom teszi őket helyre. Elvégre az ő családja. A te férjed is álljon ki az elveidért, a család elveiért és békéjéért.
Köszönöm az együtterzesedet es a valaszodat!! :)
Lehet, valamennyire megkönnyebültem, de a kerdesem oka, hogy valaszt keresek, hatha valaki tud jobbat. Ez egy regi problema, eddig hatasos megoldas nelkül.
Erdekes, amit irsz, mert en ugy tapasztalalom, ezeknel az embereknel ez hatastalan. Leallitani azt lehet, aki ezt hagyja.
Mivel a normal, hatarozott viselkedes nem hat, szivesebben neznem levegönek az unokatesokat, csak az a baj, hogy nekik ez mindegy. Akkor nem jönnek es kesz, ahogy a nagyobb nem is nagyon jatszik egyebkent vele, amikor itt vannak. Kislanyomnak viszont az emberi kapcsolatok kellenek, ebben a korban nagyon fontosak lennenek.
Ha elmondtam az erveimet, sem hatotta meg öket, egy szot sem szolnak (esetleg ellene ervek), hiszen ök meg vannak gyözödve a maguk igazarol, igy magyarazkodni nem nagyon szoktam. Ezert hatarozottan, röviden, egyszerüen probalom (amennyire tölem telik). Higgadt ember vagyok, igy könnyeden maradok higgadt "kivülröl" (inkabb magamban "forrok" es keresem utana a megoldast), ök meg ilyenek, amilyenek. Az a baj, hogy:
1. mindenki maga dönti el, hogyan viselkedik, igy ök is,
2. a gyerekeik mar eleve igy lettek nevelve. Eleve a sajat szüleik vannak rajuk nagyobb hatassal (nem en), akik sajnos tamogatjak ezt a viselkedest.
A ferjem szerintem is mashogy kellene, hogy viselkedne, teljesen egyetertek veled abban, hogy az ö rokonsagat neki kellene, hogy "elrendezze". (Emiatt anyosommal meg egy hangos szo sem volt köztünk, mert utana neki mondom el, neki kene elintezni ezeket.)
Viszont a ferjemet anyosom nevelte, ilyenne, amilyen lett (a nök uralmanak elfogadasara), söt apjatol is ezt latja... Gondolkodasaban sokat közelitett hozzam, de nem tudom, hogy eljut-e valaha idaig... Ferjemet azzal elintezik, hogy nem veszik komolyan, ö akkor tudna ezt elerni szerintem, ha nem lenne ilyen joszandeku, amikor nekik kell valami, akkor ereztetne: "ha a nekem fontos dolgokban te is igy, akkor en is". Ezert keresem, mi az, amit en tehetek? Attol függetlenül, hogy a ferjem hol tart, nekem a gyerekem erdekeit (is) kell most neznem.
Peldak:
Cuminal pl. persze hogy az akkor 10 eves szemebe nezve mondtam (bar ö kerülte, es arca közömbös maradt), akkor is es azota többször is tudatositottam benne, hogy en vagyok az anyja, en mondom meg, hova megy, mit csinal, hogyan...stb. A nagyobb lany talan emiatt nem nagyon foglalkozik a kislanyommal, ö az elejen vette a lapot, a kisebb "meg probalkozik". Amikor anyoshoz indultunk, a kisebb lany atjött hozzank elötte, es a kezeböl mar többször kivettem a kislanyomat, hogy ö itt marad, mig elkeszülök (mivel elöbb ki akarta vinni), mert en mondom meg, persze te ha akarsz kimehetsz. Kis dolgokkal nem foglalkozok, pl. hogy minek emelgeti, amikor ö is tud menni...stb, csak a fontos dolgokkal.
Amikor nem adtam oda az ujszülött gyerekemet az akkor 8 es 12 eves kezebe, anyja ramförmedt, hogy hogyan kepzelem, hat a nagyobb 4 evesen is fogta a kisebbet, amikor megszületett. Akkor is mondtam, hogy rendben, ezt meg en mondom meg, mert neki en vagyok az anyja. Ilyenekre közömbösen neznek, magukban azzal a meggyözödessel, hogy ez egy örült viselkedes, hiszen mi sem termeszetesebb, mint ahogy szerintük a legjobb. Vagy pl. amikor majdnem 1 evesen a nagyobb kezebe adtam, a gyerekeik is, kimondatlanul is fölenyesen, ugy viselkedtek, mintha en tuloznam el a figyelmemet. A gyerekeik latszolag magabiztosan nevetgelve fogtak a kislanyomat. Csak amikor a ferjem hirtelen lefenykepezte, kezdett az anyjuk "aggodni", es tett megjegyzest a nagyobb lanynak, hogy olyan "furcsan van most a kezedben", csinald igy es meg egyszer fenykepezze le. (Es kb. a 3-4.-re felelt neki meg, mert a ferjem sajnos belement a jatekukba).
Persze itt az a kerdes, mi az, amit en tehetek?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!