Ha csak 4 évesen kezdi az ovit, ritkábban lesz beteg?

nem!

Ha eddig nem járt közösségbe, vár rá egy csomó ismeretlen baci és vírus.

A lányom 3 évesen kezdte el az ovit, de mivel állandóan beteg volt, az akárhanyadik betegség után kivettem, és hónapokig nem vittem (akkor született kistestvére, nem akartam, hogy hazahozzon rá mindent.

Elmúlt 4, mire újra ovis lett, és kb 2-3 hónapig megint minden héten beteg volt.

Most 5 éves, az orrfolyás, köhécselés szinte állandó, de a doktornőnk szerint ez nem betegség (hááát...), ezt leszámítva szerencsére nem volt beteg az utóbbi pár hónapban.

Pedig adok neki vitamint is, immunerősítőt is, gyümölcsöket is....ez van.

Az immunrendszer 10 éves korra fejlődik ki. A betegségek száma, sajnos ezt nem befolyásolja ill nincs egyenes arányosság a kettő között. Az úgy abban a formában, hogy minél többször beteg egy kisgyerek annál erősebb lesz az immunrendszere, nem igaz. Függ a betegségtől is, pl vannak olyan bacilusok, és vírusok, amik sosem adnak életre szóló védettséget, tehát ha a gyerek kéthetente influenzás, akkor is lesz influenzás felnőttként.

A lányom három évesen ment oviba, majd kivettük, mert két hónapja folyamatosan beteg volt, én meg várandós vagyok. Amikor a skarlátot kezdték pedzegetni jobbnak láttam kihagyni a dolgot, mert én nem voltam skarlátos, várandósan meg valahogy nem vonzott a dolog.

A lányomat ötévesen adjuk oviba ezután, előbb semmiképpen.

Egyrészt a közösségben erősödik az immunrendszere, másrészt meg pl egy tíz év alatti gyerek immunrendszere nem fog sosem elbánni egy olyan bacilussal, amivel csak tíz éves kora után fog tudni akkor sem, ha azzal háromévesen hetente befertőzik.

Utolsó vagyok. Ha meg tudod oldani, ráérsz még beadni. Mi is akkor tudtuk meg hogy babát várok, mikor a lányom két hete járt oviba. Ha előre tudom nem iratom be, de úgy volt hogy megyek dolgozni.

Érzelmi érettség valóban csúszhat, és azt nem nézik a beiratáskor. Nem vagyok oviellenes, ha egy gyerek igényli, unatkozik otthon, én is azt mondom hogy menjen oviba, de lányomnál is pl csúszott az érzelmi érettség. Rettenetesen megviselte a dolog, fél év után még mindíg nem tudott beilleszkedni, plusz ehhez jöttek a betegségek, ami szintén megviselte őt is, engem is, mert az utolsónál már gyakorlatilag egész nap az orvosságos üveggel hajkurásztam a gyereket a lakásban. Napi 16-szor!! Ez rengeteg, az én idegeim is rongyosak voltak már, nemhogy a kislányomé, aki még ráadásul rosszul is volt. Sokat sírt, teljesen le volt gyengülve, és amikor eldöntöttük hogy kivesszük az oviból, akkor már pl egy nap alatt kétszer kötöttünk ki az ügyeleten...reggel azért mert csillapíthatatlan láza volt, este meg azért mert a láz mellé elkezdett hányni, és megpattant egy ér a szemében...utólag kiderült hogy mindkettő a folyamatos láztól volt.Rá egy hétre mentem be az oviba, hogy nem jön a kislány egy darabig, mire elkezdték mesélni, hogy most éppen skarlátos egy csoporttársa, így azt mondtam, hogy jó, akkor többet nem jön.

Ő nem szerette az ovit, jól elvan itthon, a gyerekorvos azt mondta, hogy érzelmileg még nem volt óvodaérett, mert akkor nem maradna meg itthon, de őt egyenlőre teljesen leköti az én társaságom. Élvezi ha főzünk, ha eljön velem boltba, szóval még gyerektársaság nem igazán hiányzik neki. Van itt a házban két hasonló korú kislány, azokkal játszik, de ahhoz sincs mindíg kedve. Majd idővel alakul még.

Raschburg Jenő szerint is 4 évesen lesz óvodaérett a gyerek. Az más kérdés, hogy már unatkozik otthon anyával. Egy játszótér, baba-mama klub is elég nekik. Napi 1-2 óra maximum. De hogy 7-től 5-ig egész nap anya nélkül legyen! Szerintem arra nem érett még 3 évesen.

Valóban igaz, hogy otthon nem találkozik bacikkal, az oviban meg igen, ezért lesznek sokat betegek. Állítólag az 1. év a legdurvább, de mi folyamatosan betegek voltunk az iskoláig.

A lányomat én kb 2 napig vittem óvódába (azt is 2 adagban.) Szó szerint már másnap megbetegedett, aztán 3 hetet voltunk itthon, megint 1 napot vittem, megint 1 hónapig kúrálgattam. A kistesót is, persze ő is elkapta, pedig előtte soha nem volt beteg. Hetekig alig aludtam, mert hol az egyik ordított éjjel, hol a másik. Az orrszívó látványától is hisztirohamot kapnak.

Szóval én is kihagyom egyelőre. De sajnos a kicsit muszáj lesz 2 évesen beadnom bölcsibe, nagyon sajnálom szegénykét.

Nem egészen értem az összefüggést, kicsit "túlaggódásnak" tűnik ez a felfogás, de persze a te gyereked, te tudod jobban.

Minthogy azt is te tudod, mennyit tudsz vele otthon maradni, anyagilag hogy fér bele, és hogy a babád mennyire igényli a közösséget.

Ismerek babát, aki 1 évesen ment bölcsibe, mert hiába a kistesó, megőrült otthon játszótárs nélkül, és olyan gyereket is, aki 5 évesen traumának éli meg az ovit.

Nincs két egyforma gyerek, te tudod egyedül, mi a jó neki!

Akkor lesz védett az immunrendszer egyébként szimpla működése okán, ha találkozik a vírusokkal, baktériumokkal. Akkor lesz fejlett az immunrendszere, minél inkább átesik a betegségeken. Nem attól, minél inkább búra altt tartod.

Minél előbb adod közösségbe, annál hamarabb túl lesz ezen.

Jó példa volt a skarlát, ha nem esett rajt át 3 évesen, mert kivették az oviból, akkor ha 5 évesen megy akkor fog átesni rajta és hiába fejlődik ki 10 évesen az immunrendszere, skarlátos lehet felnőtt korában is. Mert az immunrendszer így működik.

Úgyhogy tök mindegy az időpont a végeredmény ugyanaz. Túl kell esni a közösségben előforduló betegségeken.

Viszont arra felhívnám a figyelmedet, hogy vigyázz mert az ovi utolsó évében és az iskolában a hiányzások maximalizálva vannak és ha akkor játszátok ezt a 2 nap ovi, suli, 3 hét otthon-akkor évet kell ismételnie, magyarán meg fog bukni. Úgyhogy sokáig nem érdemes halogatni, mert kiszúrsz a gyerekeddel.

Egyébként ha 3 évesen elkezd átesni a betegségeken, akkor 5-6 éves korára szinte egyáltalán nem lesz beteg és felnőttek közt is ritkák a betegesek, általában sosem betegek.