Közel laknak a szüleim, ám a férjemmel egyáltalán nem tudunk kimozdulni kettesben, mert anyukám azt mondja ő sem mehetett fiatal korában és legfeljebb akkor vállalja el a gyerekeket ha mondjuk a másikkal orvoshoz megyek. Minden nagyszülő ilyen?

Hajaj, szerencsére az én anyukám megérti, ha olyan hatalmas igényeim vannak, mint havi egyszer fodrász, meg egy érettségi találkozó....

Nincs valami megbízható ember a környéken (akár pl. dadus az oviből) aki legalább havonta egyszer vigyázna a gyerekekre pár órát? Esetleg környékbeli anyuka, akivel meg lehetne beszélni, hogy egyszer te vigyázol az ő gyerekeire, utána pedig ő a tieidre?

Mintha az én helyzetemet írtad volna le! (Anyósom még elvállalná a gyerekeket, de ő sajnos nagyon beteg.) Édesanyám viszont nem hajlandó rájuk vigyázni, hogy mondjuk el tudjunk menni egy moziba, vagy ilyesmi.

Van egy féltestvérem, érte tűzbe megy, neki ugyan még nincsenek gyerekei, de tuti, hogy vele másképp csinálná.

Én nagyon haragszom rá emiatt, mert már tiszta idegbeteg vagyok. 3 és 1 évesek a gyerekeim, és soha sehova nem tudok menni, már nagyon begubóztam. De ha szólok neki, csak az a válasz, hogy neki sem segített senki, amikor ilyen kicsik voltunk, oldjam meg. De azért állítja, hogy ő imádja az unokáit. Ja, fél évente 5 percre.

Egyébként most hívtak vissza a munkahelyemre. Jó is lenne, mert anyagilag nem állunk túl jól. De hova tegyem a kicsit? Bölcsiben nincs hely. A főnököm nagy naivan megkérdezte, hogy amíg nem lesz helye a bölcsibe, nem vigyázna rá a nagymama? Hát, ezen röhögnöm kellett, de tényleg. (Persze van olyan kolléganőm, aki így oldotta meg.) Szerintem sem ez a normális, de sajnos nekünk ez jutott.

El sem hiszem, hogy léteznek ilyen nagymamák!!!! Bár itt már sokat olvastam hasonló nagyikról. Nekem ez nagyon furcsa. De még ha a tesód gyerekeivel is így bánna! Őket miért vállalja hetekig? Tőlük nem megy fel a vérnyomása, csak a te gyerkőceidtől egy óra alatt??? Ne haragudj, de engem ez helyetted is felháborít! Közben meg kicsit meg is könnyeztem a kommentedet, mert nekem is nagyon hiányzik a én nagyim, ugyanaz volt kb. mint nálatok :o(

Szerintem anyukád válasza nagyfokú önzőségre utal.

Anyukám is közel lakik, ő vállalja mindig az unokáját, meg látná minden nap, csak nekünk nem akar állandóan kellemetlenkedni, meg vele is csak akkor tudnánk találkozni, mikor már a párom is itthon van, és azt mondja, inkább akkor apázzon a fiam.

Anyósomról meg ne is beszéljünk, mert ő már tavaly nyáron azt kérdezte, mikor hagyjuk nála egy hétre a most 1,5 éves fiamat... Szóval ő meg bármikor dob el mindent, ha egy fél mondattal is utalunk rá, hogy tudna e rá vigyázni, csak ők 150 km-re laknak, így ez ritkább. Bár próbálunk egyensúlyt tartani a két nagyi között, hogy nehogy féltkenység legyen belőle a végén. (bár ez inkább anyukám részéről, mert benne is van egy nagyfokú önzőség. Anyósom teljesen önzleten és megértő, elfogadó)

Nekem és a páromnak is van tesója, ahol még nincs gyerek, de egy percig sem gondolom, hogy bármely részről favorit lenne az első unoka. Ugyanúgy fognak bánni a többivel is, sőt, figyelni is fognak rá, hogy ne érezze egyik sem magát rosszabbul.

Két dolog jutott eszembe. Egyrészt szerintem a gyermekeidnek is rossz, ha ilyen nagyszülő vigyáz rájuk, vagyis ha így vigyáz rájuk a nagyszülő, nyilván ők sem szívesen vannak vele, ezért is sírt annyira a kicsi lányod. Úgyhogy talán nem is érdemes erőltetni, fogadd el, hogy ez a helyzet, ebből kell főzni.

De mit lehet ebből főzni? Ha a bébiszitter drága vagy idegenkedsz tőle (mint én), próbálj barátkozni a környékbeli anyukákkal, és akit megbízhatónak találsz, annak pendítsd meg, hogy alkalmanként szívesen vigyázol a gyerekére, ha orvoshz kell mennie vagy bármi. Biztos, hogy viszonozni fogják a felajánlást. Nálunk így működik (nagyik messze vannak). A gyerekek is élvezik így, hiszen úgy élik meg, hogy a barátaikkal vannak, egymáshoz átmennek játszani.

Fura szüleid vannak, más nagyik örülnének, ha rábíznák az unokákat. Amikor egyébként látja az unokákat, akkor ő megy hozzátok, vagy ti hozzájuk?

Esetleg lehetne ritkítani a találkozást heti 1 alkalomra, akkor még hiányoznának is nekik. Ez biztos galádul hangzik, de nálunk alapból ennyiszer találkoznak, és ha füttyentünk neki, akkor rögtön ugranak, ha egyébként vigyázni kell az unokájukra. Szóval legyen benned egy kis tartás, érd el valahogy, hogy ő akarjon az unokákra vigyázni, ne pedig te próbáld "lepasszolni" (tudom, ez csúnya kifejezés) őket. Irigyelje, hogy te bármikor velük lehetsz, ő meg nem.