Akinek már van egy gyereke, a következőnél fél attól, hogy ha valami nem jól lakul, akkor a nagy róvására megy?

Én októberre várom a másodikat, most 2 éves kisfiam mellé.

Ilyenektől egyáltalán nem tartok (optimista vagyok, minden rendben lesz, tudom:-)), inkább attól, hogy nem lesz elég időm a nagyra, túl fáradt leszek a pici mellett, hogy továbbra is olyan türelmes legyek a 2 évesemmel, mint eddig...

Optimizmus! ;)

Az élet olyan betegség, amibe mindenki belehal -szól a mondás. ;) Ezt felfoghatod viccesen és derűvel is. :) A kockázatvállalás olykor muszáj. Egyébként ami általános esetben egy picit nehézséget okozhat, hogy a 2. -ra féltékeny lehet az idősebb, de a testvérféltékenység kisgyermekkorban természetes jelenség, azonban lehetőség szerint egyenrangúan kell pozitív figyelmét adnia a szülőnek mindegyik gyermeke felé, külöben akár komoly lelki sérülés is bekövetkezhet a kevesebb figyelmet kapó gyerekben, sőt, fokozhatja az idősebb gyermek agresszióját a kisebb felé, ha máshogy adott esetben

nem sikerül levezetni dühét, amit még egy kicsi gyermek nehezebben tud kontrollálni.

(Sajnos sok felnőtt is, ami nem baj, ha van alapja, de amely felnőtt ember apróságokon is felkapja a vizet, vagy puszta hatalmi vágy okán képtelen uralkodni magán, az gyenge jellem, és/vagy kicsi korában vagy túl szigorúak voltak vele, vagy elhanyagolták (nem kapott szeretetteli figyelmet).)