Hogy bírjátok, hogyan kezelitek 2-3 év körüli gyermekeitek önállósodási törekvéseit? Értem az alatt, hogy pl. hiszti van, ha segíteni akarsz a cipőt, szandit felvenni, ha segítesz bármiben, mondjuk a wc-használatban.

Igen, ilyenekre gondoltam: ő "akar" tölteni.. nálunk pl. a hűtőn van italadagoló... néhány hete állandóan abból "pancsol". Mondanom se kell, mindenhol poharakba boltlom, sokszor ki is borul. Emellett: lassan 1 éve szobatiszta a lányom, ezzel nincs is gond! Csakhogy mostanában már egyedül megy wc-re, úgy, hogy nem is szól... Persze, maga is akarja kitörölni a popsiját... Hát, mondanom se kell, nem mindig sikerül tisztán :S Épp most voltam takarítani... Eddig a tesókkal játszott, aztán csak azt hallom, "Anya, kakiltam!" rohanok, de már kászálódik le a wc-ről és keni... meg törli a popsit, de ugye rosszul.. (bocs, hogy leírtam!)

Mondom, örülök, hogy nő, ügyesedik, de valahogy a nagyok ezt nem csinálták... :))

Nincs szó róla, hogy állandóan utána szaladgáltam volna eddig, mert nem ő van egyedül, nem is lenne erre időm. Csak néha elgondolkozom, hogy hogy bírtam régen a nagyokkal :D

:))))

A rutinnal nincs gondom, eddig minden ment is flottul :) de most ez számomra új :) Még nincs 3 éves, de néha "túl" önálló akar lenni... aztán meg takaríthatok :S

Igaz, egy igazi lány, hatalmas öntudattal..