Mikor mondjam neki, hogy oltásra megyünk?

hogyne , túl vagyunk. nem ér semmit. az hogy nem kell sírni, nem tragédia, nem hatja meg, meg mondjuk én elhiszem hogy ő annak éli meg, nincs ebben semmi, emlékszem, hogy amikor anno az ált. iskolában katuk az oltásokat, a fél osztály még akkor is sírt előtte, pedig azért akkor már 7-8 évesek voltunk. én akkor sem értettem már, minek kell sírni, de elfogadom, hogy van akinek ez ekkora stressz.

a másik, hogy ilyenkor szokott kapni nyalókát, mert azt nagyon szereti, de ha előre mondom, akkor meg még az is megspékeli az egészet, hogy előtte könyörög a nyalókáért, és ha nem adom neki előtte (amit nem akarok, végül is oltás előttt az orvos bekukkol a torkába, és a nyalóka meg elváltouztatja a torka meg a nyelve színét), akkor meg még az egy plusz feszkóforrás. akkor már azért is nyavalyogni fog...na nem egyszerű, de végül is sose legyen nagyobb bajunk.

köszi a válaszokat. nekem sincs szándékomban hazudni....és reggel biztos megkérdi majd hova megyünk, és akkor mondom az orvost, ami már eleve rossz asszociáció neki, és megkérdi, miért megyünk oda? és akkor bizony muszáj válaszolni. :S

na majd túléljük.