Más gyereke is szokott ordibálni? 2 éves a kisfiam ha nagyon örül azt is kiabálva mondja ha hisztizik ordibál, ha nem tetszik valami akkor is. Hiába mondom neki hallom én halkan is de már csak azért is. Nagyon idegesítő! Mit csináljak h ne ordítson?

Kedves Kérdező!

Hát igen, a gyerekek már csak ilyenek :)

Az én fiam ezt akkor kezdte el,amikor oviba kezdett el járni.Voltak egy csoportban 25-en és túl kellett ordítani egymást...Én hiába mondtam neki,hogy nem vagyunk süketek, egyszerűen meg se hallotta...

Egy dolog,azért bejött. :)

A suttogás.Mikor elkezdett kiabálni, elővettem az egyik játékát és elkezdtem a fiamnak suttogva beszélni róla.Akkor mindig elhallgatott :)Azóta szerencsére sikerült leszoknia a kiabálásról.

Az előző válasz nagyon tetszik. :) Valóban, figyeld ki, gyermeked mire reagál halkan. Igyekezz mindig empatikus, beleérző lenni, az ő szemével szemlélni a világot. Neked is segít, mert egyre jobban megérted és elfogadod őt minél többféle megnyilvánulásával együtt, meg neki is segít. Kisgyermekek még kevésbé képesek differenciáltan, kifinomultan kifejezni magukat, így kell elfogadni őket, de persze segíteni is szükséges őket az egyre kifinomultabb technikák elsajátításában, de ez persze nem verseny, fokozatosan érik meg! :-). Tudni kell: a szándékosság hiányzik kb. 5-6 éves korig! Ráadásul a legtöbb gyermek 3, 3 és fél évesen még a dackorszakban van (akár már 1, másfél éves korától), az én-tudata kialakulására nézve meg kell élnie, hogy ellenkezzen , és erőteljesen kifejezhesse indulatait ("hiszti"), gyakran engedni kell neki ILYEN MEGNYILVÁNULÁSAI KÖZBEN (kivéve a veszélyes helyzeteket, az egészsége ellen dolgozó tényezők is kivételek -olykor még jót is tesz, hogy a szülő is ellenkezik EGYES BIZONYOS helyzetekben, nem gyakran!-, a napi ciklus részei kapcsán se engedj persze mint pl. alvásidő, stb., máskülönben engedd neki a dacosságot, javaslom), tehát ösztönösen ellenkezik, hogy én-határait felfedezhesse.

Konkrét javaslat a konkrét helyzethez: amikor valami módon (ld. az előző beíró ötletét) eléred legalább másodpercekre, hogy abbahagyja az ordítást ÖNSZÁNTÁBÓL (nem azért, mert fenyíted, megijeszted stb - ez mind mellőzendő, nem büntetjük, nem utasítgatjuk, mivel ez sajnos idomítás! ; az hosszú távon több árt a gyermeknek, mint használ!), szóval amikor együttérzőn kommunikálsz vele és ekkor eléred, hogy önmagától elhallgat, akkor DÍCSÉRD MEG, de nem kell végletekbe esni, pl. eképpen:

"de jó... ilyenkor különösen örülök neked, hogy ilyen figyelmes, megértő, halk vagy :-)", satöbbi.. pl. hozzáteheted esetetekben: "....hm...figyeld csak!... :) kistesód is biztosan örül, szépen tud csicsizni most, mert te most ilyen szép csendesen hallgatsz, beszélsz :) "

Persze más tényező miatt is felébredhet a kistesó, el kell magyarázni a nagyobbnak ilyenkor, hogy nem ő az oka, hanem hogy éppen mi az aktuális ok (jön a foga a babának, rosszat álmodhatott, stb.). Ha újra ordít és emiatt a bab felébred, hiába hivatkozik arra: jön a baba foga, te mondtad, anya! (már ha beszédkészsége itt tart, hogy pl. ezt kifejezze),akkor magyarázd el neki: igen, jön a foga, de te is zavartad, most nem örülök neked :( ... de tudom, hogy okos és jó kicsinyem vagy és tudsz szépen, halkan lenni, a kistesó is milyen jól érzi magát olyankor , tudod. :) - tehát mindig jelezd, mi a gond, de fejezd be a mondandód avval, hogy TE BÍZOL BENNE! :)

Kedves szülő, türelem! :) Újra és újra visszatér majd a hangoskodáshoz, de te legyél újra és újra türelmes, amennyire csak sikerül, mind jobban, és ismét dícsérd meg, ha éppen halk - ezt erősítsd benne. :) 4 éves korától sokkal könnyebb lesz, de meg kell élnie a dackorszakot anélkül, hogy bünteted, anélkül, hogy erősködsz vele.

Még valami... a kisgyermek a szülő (részben a vele éppen együtt tartózkodó más felnőtt) tudatalattiját tükrözi, a felnőtt sokat tanulhat -önismeretet is-, ha mind türelmesebben figyelni, érteni próbálja KISgyermekét. ;-)

(A nagyobb gyerkőc már kevésbé a felnőtt tudatalattiját tükrözi, inkább a tudatos szinthez közelebbieket.)

Az, hogy miként viselkedik a felnőtt, az a felnőttnek csak a viselkedését mutatja, nem a mélyen benne levő alaptermészetét, ösztönét! Tehát oké, hogy egy felnőtt képes halkan beszélgetni, de életkora okán képes is rá, érdekelt is benne, volt is ideje megtanulni, a kisgyermeknek idő kell ehhez; a lényeg: a viselkedés az viselkedés; a felnőtt tudatalattijában gyakran más vágyak vannak ahhoz képest, ahogyan viselkedik, a kisgyermek ezt tükrözi, ill. életkori sajátosság az indulatok nem kifinomult önkifejezése 4 éves kor alatt!. Szocializáljuk persze, "viselkedni tanítjuk" a gyermeket, ez is szükséges, de nem csak ebből áll a nevelés. ;-)

Előző vagyok, J A V Í T O K :

előző beírásomat avval kezdtem: az az előtt levő beírás nekem nagyon tetszik; de időközben megelőzött valaki a hozzászólása kiküldésével (postolásával), tehát nem őrá gondoltam, hanem az eggyel előtte levőre. Persze az időközben érkezett bizonyos hozzászólás is helyén való. :)