Van itt olyan anyuka akinek ovis a nagy és közben otthon van a kicsivel? Kis segítség kellene!

Utolsó, már bocs, de nem azért adom oviba a gyereket, hogy 3-4 órát ott legyen, utána meg haza, másrészt egyszer én is vissza megyek dolgozni és inkább most a beszoktatás alatt szokjon hozzá, hogy ott kell aludni, mint mikor már oda jár 1/2-1 éve és egyszer csak hirtelen nem megyek érte ebéd után, csak délután, akkor sem én hanem apa!

És ha hiszed ha nem az én gyerekemnek már nagy szüksége van az ovira. Már nem kicsi, 3,5 éves, nagyon igényli a gyerektársaságot, én meg nem tudom játszótérre vinni, mert itt nincs, játszóházat személy szerint nem pártolom.

A többieknek köszi! Azt hiszem hétfőtől megpróbálom ébresztgetni, csak 12-én kezdjük az ovit, szóval még lesz 2 hetünk. Sajna nekem is kocsival kell járnom, mert gyalog min háromnegyed óra az ovi. Hát remélem előbb utóbb mindenki hozzászokik.

Sok sikert mindenkinek.

Akkor a pszichológusok véleményét figyelembe véve az emberiség igen nagy százalékának lelki sérültnek kellene lenni és a magyaroknak meg igencsak kiegyensúlyozottnak, mert kevés olyan országot találsz, ahol anyuka otthon maradhat 3 évet a gyerekkel. Legtöbb helyen még egy évet sem!!!!!!! Mégis az emberek többsége normális lelki, pszichikai fejlődésen megy keresztül, köztük én is, pedig még nem voltam 2,5 éves mikor oviba kerültem. Mégis imádom az anyukámat, és ahogy ő mesélte semmi féle problémát nem okozott a beszoktatás.

Remélem nekünk sem fog, a lányom nem az a fajta aki anya szoknyája mellett ül reggeltől estig, szívesen megy nélkülem nyaralni mamákhoz, vagy pár órára ráhagyhatom a szomszédra is, soha nem volt gond, remélem most sem lesz!

És nehogy már annak a 3,5 évesnek annyira jó legyen otthon, mikor anyuka idejének elég nagy részét lefoglalja a kicsi, a házimunka, stb. Én gyakorlatilag egyedül nevelem őket, az apjukat alig látják, csak este 1-2 órát meg hétvégén ha nem dolgozik éppen. Az én nyakamba szakad minden, ház, kert, gyerekek stb és most ahogy így belegondolok, ha lenne játszótér akkor sem lenne időm menni, mert reggel 6-tól este 11-ig megállás nélkül megyek, teszem a dolgom.

Félre értés ne essék, nem megszabadulni akarok a gyerektől, de mikor látom, hogy unalmában már csak fetreng a szőnyegen, mert nem bírom lefoglalni, nem bír magával mit kezdeni, néha nagyon megsajnálom. És tudom, hogy az oviban jó helyen lesz, jó kezekben lesz, foglalkoznak vele, annyit amennyit igényel és amit én nem tudok mindig neki biztosítani, megadni, ha megfeszül akkor sem. Játszhat kedvére hasonló korú gyerekek között. Mert mint tudjuk gyereknek gyerek a barátja.