Ez lelki terror alkalmazása a gyerekemnél?

Ha őszinte volt a reakciód - márpedig az volt -, nem megjátszott, akkor ne emészd magad, semmilyen borzalmas dolgot nem műveltél. Most egy kicsit megérezte, hogy tényleg csúnya dolgot csinált, neked pedig tényleg nagyon rosszul esett.

Ha valamit jól csinál, ügyes, igyekszik....akkor dicsérd nagyon szeretgesd, érezze, hogy olyankor büszke vagy rá! Ne aggódj, hamar visszaáll majd a lelki békéje!

Én egyáltalán nem vagyok biztos abbanb, hogy szeretetmegvonásként érzékelte, azt, hogy szomorú vagy, és nem kap játékot. Lehet, hogy megértette, hogy tarthatatlan a viselkedése, és ezzel tényleg nagyon komoly fájdalmat okoz neked.

100%-os birkatürelemmel, ahogy mondod, nem lehet nevelni szerintem. Valahonnan tudnia kell, hogy nem jó, amit tesz. Ha csak higgadtan mondom ezredszer, az én fiam sem érti meg. Nekem a nagyon nemkívánatos viselkedéseinél nagyon el kell keserednem, és akkor kéri, hogy ne legyek szomorú, nem csinál ilyet.

Szerintem semmi baja nem lesz ettől. Lehet, hogy legközelebb már nem is jutsz odáig, hogy sírsz, mert már a szomorúságot látva rendesen kezd viselkedni.

volt h ezzel büntetem a gyereket mikor nagyon nagy rosszaságot csinált

bevált

utána megbeszéltük h én akkor is szeretem de nagyon nagyon szomorú lettem annyira h nem volt kedvem beszélni sem vele megértette és legközelebb mikor rosszat csinált és látta h szomorú lettem akkor már rohant is helyre hozni a hibát

nálunk nem vált be az h büntibe rakom sarokba állt megvonom a mai nasit stb....

Én azt hiszem, hogy minden estben az a legjobb büntetés, ami a dolog természetes következménye. Például aki verekszik, azzal nem akarnak játszani a gyerkek és magára marad. Ebben az esetben a dolog következménye az volt, hogy szomorú lettél. Nem a gyereket akartad szívatni (már elnézést), hanem tényleg szomorú voltál. Játszottad volna meg, hogy nem bánt a dolog? Szerintem nagy butaság lett volna.

Az anyukák a váróban nyugodtan táthatják a szájukat. Ahogy kezdted a mondandódat: viselkedészavaros a kisfiú. Úgyhogy lehet nyugodtan bámészkodni, jegyet is vehetnek. A boltban az eladó meg egy brilliáns elme lehet. Gondolhatta volna, hogy van rá okod, amiért nem vetted meg a játékot a kifiúnak, ami anyagi ok is lehetne, de tökmind1, mi az, a sopánkodással mindenképp csak rontott a helyzeten, a kisfiú csak jobban sírt, neked is csak gyorsaban őszült a hajad, neki meg olymindegy, jön a következő veveő azt' kész.

Szerintem Te egy értelmes szülő vagy és igyekszel ésszel és szeretettel nevelni a gyerekedet, ez számomra világosan látszik az írásodból, és abból, hogy egyáltalán elgondolkozol azon, helyesen neveled-e őt. A Viselkedészavar szerintem nem a te hibád következménye. Neked nehezebb a dolgod, mint más szülőknek, ne is hasonlítsd a kisfiadat másokhoz. Bár tudom, mindig jobban akaja csinálni az ember és ez így van jól, és most elkeseredtél a történtek miatt, de ne vedd túlzottan a lelkedre, nem lehet a te helyzetetdet egy mércével mérni másokéval.