Ez lelki terror alkalmazása a gyerekemnél?

Hasonló problémáink voltak a fiammal. Néhány dolgot megtanultam a nehéz évek alatt.

A felmerülő problémát azonnal kezelni kell. Nem szabad pironkodni a többi szülő előtt, ha a gyerek rosszat csinál, azonnal meg kell vele beszélni, és ha kell, kiszabni a büntetést.

Az, hogy egy darabig nem vettél tudomást róla, szerintem nem jó. Neki is fáj, hogy rosszalkodik. Nem akar ilyen lenni, csak nem tudja uralni a helyzetet. Te vagy a támasza, nem vonhatod meg tőle a szeretetedet, még időlegesen, vagy látszólag sem.

Amikor felveti, hogy nem tesz többé ilyet, fejezd ki az örömödet, hogy tudja, neked ez sokat jelent, de mondd el neki, hogy minden körülmények között szereted, semmiért oda nem adnád, el nem cserélnéd más gyerekre. Nálunk ez annyira bevált, hogy egy idő után, ha éppen "rossz" volt, elég volt átölelni, és azt mondani neki, szeretlek.

Mindettől függetlenül mindig határozottan, és azonnal éreztesd vele, ha helytelenül viselkedik.

Nálunk is előfordul néha, hogy leéget a lányom mások előtt. Pedig nagy lány már, 5 éves, mégis, időnként lemegy 2 éves szintre és hülyeségek miatt hisztizik a boltban. Teljesen kiszámíthatatlan, mert az esetek többségében nagyon jókat vásárolunk együtt, segít, beszélgetünk, de időnként előfordul, hogy megtetszik neki valamilyen játék, és látványos hisztibe fog miatta. Pedig úgy indulunk el a boltba, hogy most csak ennivalót veszünk, tehát tudja, hogy játékot nem fogunk.

Az ilyen hisztiknél én próbálok mindig határozott és következetes maradni, mondom, hogy tudod, megbeszéltük, most annyi pénzt hoztunk, amiből ezeket az ennivalókat tudjuk megvenni, mást nem. Néha kiegyezünk valami apróságban, mondjuk egy Trixi füzetben, de ha be van gőzölve, akkor nem érdekli, csak azt hajtogatja, hogy azt a (több ezer forintos) játékot vegyük meg, mert ha nem, akkor sírni fog (és sír is, mit sír...bömböl), és csak akkor hagyja abba, ha megvettük.

Jó kis zsarolás, és nem tudom, miért éri meg neki, hisz megtapasztalhatta már, hogy ilyenkor soha nem mondom azt, hogy jó, akkor megvesszük a 10.000 Ft-os playmobilt, csak ne sírj... :-))

Ha a szép szó nem használ, akkor annyit szoktam neki mondani, hogy jóóóóó, akkor amíg hisztizel, ne szólj hozzám, mert így nem tudok beszélni veled.

Ezt is tekinthejük szeretetmegvonásnak, de én is úgy gondolom, hogy csak a közönség kedvéért nem fogok jópofit erőltetni magamra. Igenis kínos nekem a viselkedése, ami elrontja az én kedvem is, így ez egy természetes és valós érzés bennem, amit kimutatok.

Sőt, lehet, nagyon gonosz vagyok, de ilyenkor általában az jön, hogy hüppög még egy ideig, majd nagy mosolyogva váratlanul elém áll, hogy látod anya, már nem sírok, ugye nem haragszol rám?

Na és erre azt mondom, hogy eddig sem haragudtam, csak szomorú voltam a viselkedésed miatt, és szégyelltem, hogy az okos, ügyes kislányom így bömböl. Most még egy kicsit nem tudok kedves lenni!

Ilyenkor picit megszeppen ő is, de tényleg azt érzem, hogy ha most erre a "már nem is sírok"-ra varázsütésszerűen kiszáll belőlem a szomorúság, akkor komolytalan volt az egész. Mert az őszinte érzés ennyi idő alatt nem hussan el, csak szép fokozatosan.

Mire kiérünk a boltból, addigra elmúlik, és hazafelé menet már csacsogunk, mint máskor, és még egyszer elmondom, hogy ez csúnya viselkedés, meg kell értenie, hogy nem tudunk minden vásárláskor drága nagy játékokat venni, ne legyen telhetetlen, mint az öreg halász nagyravágyó felesége....stb :-)