Elköszönjek a majd 3 éves gyerekemtől a bölcsiben, vagy ne?

Ha anya csak úgy lelép, legközelebb a kicsi stresszelni fog, hogy anya megint ott fogja őt hagyni és fogalma sem lesz, hogy vajon visszajön-e.

Ha viszont anya elköszön, majd akkor jön, amikor megígérte, a kicsi megnyugszik, hogy nincs semmi gond, anya csak elmegy egy darabig, de tuti visszajön.

Fontos, hogy nyugodt maradj búcsúzáskor. Szedd össze magad, légy mosolygós és rövid. Ha nem megy másként, inkább ne fordulj vissza, ha már elindultál, ne lássa, ha sírsz!

Nem kérdeztél butaságot, ne félj. Minden szülőnél az első gyereknél ez van, mindenkinél.( az aggódás) A második, 3. gyereknél már könnyebben vesszük az akadályokat. :)

Persze, hogy köszönj el.

Hogy gondoltad a surranást? Ezzel jól átvered, és eléred, h az életbe nem akarjon elengedni, csak még inkább megijed, ha eltűnsz.

Köszönj el tőle, integess és úgy menj el. Légy magabiztos, kiegyensúlyozott, úgy egyszerűbb lesz. De az elszökés irtó nagy hülyeség!

Nálunk ugyan nem bölcsi-ovi, de a lépés úgy jön ki, hogy ha elköszönök a törpéktől 3órán át sírnak az ajtóban ülve:((27hónapos, 8hónapos(és nagyon tud értem sírni)) ha még itthon indulás előtt elmondom, hogy anya átöltöztet titeket harapok valamit, ti maradtok, akkor észre se veszik, hogy elmentem.

Olyan mindennaposan kapnak egy puszit, elmondom nekik, hogy szeretem őket, és mintha csak inni mennék ki, csak nem megyek vissza, amikor megérkezek, akkor viccesen, "kukucs".

Olyan köszönj is meg ne is valahol jobb, szerintem. Nálunk ez működik.