Hogy tanítsam meg a kisfiamnak, hogy az utcán ne szaladjon el? 2,5 éves.

Nem kellene ráhagyni, hogy egyedül akar menni. Fogod a kezét, és kész. Eleinte ordítani fog, aztán majd ha látja, hogy nem megy vele semmire, abbahagyja. Ha visítozik, ne vitázz vele, ne magyarázkodj, ne szidd, csak fogd a kezét, és nyugodtan sétálj vele tovább. Inkább hisztizzen, minthogy a végén autó alá keveredjen! Ahhoz még kicsi, hogy észérvekkel meggyőzd.

Egyébként ha sietsz, ekkora babát érdemes babakocsiba tenni.

Szerintem azért tesz így, mármint hogy elszalad, mert neki ez egy játék. Magyarázd el neki szépen, hogy anya mellett kell sétálni, mert ha elszalad, akkor könnyen megsérülhet, és akkor menni kell doktor nénihez, fájni fog, stb. Viszont ha nem tartja be amit kérsz tőle, és elszaladna, akkor büntiből nem sétálhat egyedül, csak úgy ha fogod a kezét. Úgyis egyedül akar majd sétálni, és kérd meg szépen, tartsa meg amit mondtál neki, különben nincs egyedül séta. És ezt tartsd is be. Ha elszaladna, nem sétálhat tovább egyedül. Egy idő után be fogja látni, hogy nincs értelme elszaladni, és szépen melletted fog sétálni. Addigis sok türelmet és kitartást kívánok neked. :)

Nem szabad ráhagyni, fogni kell a kezét. Ennyi.

Nagyon nagyon nagyon sokszor el kell mondani magyarázni, és egyszer majd felfogja, de megmondom őszintén, hogy mikor az enyém ezt csinálta (miután elindult, legalább jó fél évig), a végén már (kb 2 éves volt) büntetés is volt, mert annyira nem akarta megtanulni. Pl előre mondtam neki, hogy ha nem áll meg, mikor szólok, be fog ülni a babakocsiba (persze legtöbbször nem is volt nálunk, így akkor mást kellett kitalálni). A lényeg, hogy volt olyan, hogy már csak azért vittem a sétához a babakocsit, hogy ha nem fogad szót bele teszem. Ezt be is tartottam, és egy idő után már elég volt annyit mondani, hogy jó, akkor választhatsz, szót fogadsz, vagy becsücsülsz. De akkor ez olyan kilátástalannak tűnt. Most 2,5 éves, de még néha mindig előfordul, bár már ritkán, és ha a járdán sétálunk, mindig megáll, ha szólok.