Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Úgy érzem nem sokáig bírom 5...

Úgy érzem nem sokáig bírom 5 éves fiam viselkedését, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Nem vagyok messze attól, hogy úgy kikapjon vagy kirakjam az udvarra dühömbe, vagy nem is tudom. Megőrjít. És borzasztó, hogy ezt kell írnom.

Csak a ami nap:reggel, amíg reggelizetek, el kellett mennem wcre, mire visszaértem, az összes kenyeret, morzsát, kaját ledobáltak a földre (és hallottam, hogy ő buzdította a tesót is) 2 éves vizet kiöntötték a földre. Mint a nemnormális.

Ágyaltam, közben a kicsi elé állt a tv elé, a nagy meg nekiment és elkezdte a fejét lefele "törni", nem tudom pontosabban megfogalmazni. Majd a játékon összeveszett vele és ráugrott a hasára.

Szépen leültünk legózni. A nagynál volt az összes legó, a kicsinél marad 1 kukásautós legó. erreföl a nagy elvette a kicsitől a kukát (volt neki is kukája) és ezen őrjöngött, üvöltött, abbahagyta a játszást és üldözni kezdte a kicsit, és csak bőgés és bőgés. Hiába magyarázom, hogy van neked is kukád, de a sárga a kukásautóhoz való, ne vedd már el tőle. De neki ez kell és őrjöng.

Megbolondulok. Semmivel nem vagyok rá hatással. Hiába állt hónapokig büntibe, hiába az ösztönző pirospontos tábla, sz@rik mindenre.És már közveszélyes is, nem merek hátatfordítani, mert kárt okoz a tesóba:(

Mit tegyek?mit tegyek? És ez csak egy töredék amit elmeséltem.


2011. nov. 10. 11:33
1 2
 11/19 anonim ***** válasza:
Szia! Van egy ilyesmi kisfiú a családunkban. Semmiképpen nem akarlak idegesíteni, de róla kiderült, hogy autista. Nézz utána a neten, hogy ez pontosan mit is jelent, és akkor meg tudod állapítani. Remélem nem bántottalak meg, bár ne lenne igazam!
2011. nov. 10. 14:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 A kérdező kommentje:

Biztos, hogy nem autista. Bár még nem volt lehetőségem szembesülni az autizmussal, de úgy tudom ők nem nagyon beszélnek pl. az én fiam kétévesen megtanult folyékonyan beszélni és azóta túlbeszél 3 lányt. Kivéve az oviban.

Egyszerűen ki akar készíteni, vagy nemtudom.

Amíg azt a rövid hozzászólásomat megírtam, ő a nappaliban a polcokról az összes könyvet ledobálta. Hát 5 éves gyerek csinál ilyet?? Úgy viselkedik, mint aki teljesen visszafejlődött. Semmi értelmet nem mutat. Pedig okos gyerek lenne. Soha nem hallja meg amit mondok, kiröhög. biztos nagyon el lett rontva valami, pedig nagyon igyekeztünk vele. Demásrészről ott van ha ennyire rossz anya vagyok, hogy így elrontok egy gyereket a másik miért nem ilyen?

2011. nov. 10. 16:02
 13/19 anonim ***** válasza:
Büntetni szoktad? Persze nem verésre,vagy eszetlenségekre gondolok.hanem pl sarokba állitod,miután fleszedetted vele a könyveket.Bocs,és nem bántásból kérdezem,de nincsen valamilyen magatartászzavara egyébként a kisfiadnak? Lehet,hogy nem ártana megnézetni.5 évesen már nem kellene iylen dühkitöréseket produkálni,főleg,hogy írod,egyébként értelmes,jó képességű gyerek.
2011. nov. 10. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/19 A kérdező kommentje:

Igen szoktam. Igyekeztem mindig a következetességre figyelni, bár nem mondom, néha azért elszakad a cérna. Eleibe büntiszék volt, de pár hónap alatt feladtuk, mert hihetetlen dühkitörései lettek tőle, magát marta meg ilyenek. Rosszabb lett tőle, mint korábban. Utána jött majd féléven át a pontozás. Kitaláltunk egy "nyereményt" amkit megkap, ha a pirospontok eléri a megrajzolt tárgyat. De a feketepontok ütik a pirosakat. Sajnos ez sem jött be, egy darabig élvezte, de minden csoda három napi tart és szó szerint tett a fekete pontokra. Valamelyik nap le is tépték meg összefirkálták a kartont.

Most a könyvek felszedése után a szobájában kellett maradnia elég sokáig, mert megmondom őszintén nálam annyira elszakadt a cérna(persze ez hosszú hetek előzményei után van), hogy jobbnak láttam, ha nem rosszalkodik mellettem, mert eljárt volna a kezem.

Most viszont apa átvette az "irányítást", kb 1 órája küzd azzal, hogy aludjon, és hagyja a kicsit is aludni. De nem megy..kirohangál, kapcsolgatja a villanyt, kiszedte a tesó alól az ágyneműt és beágyalta :(

Hozzáteszem még az alvás előtti fél óra az csak az övé és az enyém, mert csak külön neki olvasok fel több mesét. Imádja ha olvasok, és ilyenkor egy kisangyal.Viszont utána....

Nem tudom hol rontom el, mit tudnék még tenni. Tudom azt, hogy mostmár én is sokkal ingerültebb vagyok, hisz kezdek fáradni az örökös könyörgésbe, veszekedésbe, romeltakarításba(ma is a polcról délután a plüssállatával amit dobált felfele a polcra, lelökött egy vázát ami szanaszét tört, a mosogatógép teli kenyérhéjjal, ezt most vettem észre...Jó lenne nekem is lenyugodnom és folyton tiszta lappal indulni, és érzem hogy egyre nehezebben megy. Kezd halmozódni, aminek nem szabadna, mert így nehezebb dícsérni is, olyan jelentéktelen dolgokért, hogy "ügyes vagy 5 éves kisfiam , hogy nem dobálod a kenyeret kaja közben". Értitek...

Nem tudom velem van e a gond vagy vele, vagy mivel..

Bocsánat a helyesírásért, most nem nagyon tudok figyelni erre..

2011. nov. 10. 21:21
 15/19 A kérdező kommentje:
Ha magatartászavara lenne, akkor az oviból is szólnának, nem?
2011. nov. 10. 21:31
 16/19 anonim ***** válasza:

Baratnom kisfia 5 eves. Idaig jol elvolt, majd megszuletettt a teso.........

Nemreg mentek el, itt voltak vendegsegben. A ksifiu szetbombazta a hazunkat, most fejeztem be a takaritast:)

A polcokrol leutogettte a fenykeptartokat, meg mindent, pl eltort egy vaza stb ,amit el tudsz kepzelni....

Az anyukaja nem tudott mit kezdeni vele, nagyon szegyellte magat.

A lanyom 2,5 eves. Egyenlore egy kisangyal. De tervezzuk a tesot......elore felek:)


Turelem.....probalj kulon foglalkozni veluk.

2011. nov. 10. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim válasza:

Szia!

Így végigolvasva a témát kicsit elgondolkodtam.. Én is ilyesmi gyerek voltam, 2. vagyok a családban. Van egy kisöcsém, aki 3 évvel fiatalabb nálam, és amikor megérkezett onnantól én is meg voltam őrülve (mások mesélték), egyszerűen vágytam a régi időkre, hogy velem is foglalkozzanak. Persze ennyire komolyan én nem tiltakoztam, érzékenységemből adódóan inkább csak rengeteget sírtam, elbújtam sokszor, hogy egyedül lehessek, bántani nem bántottam az öcsémet, nem ő tehetett róla. Bár még lehet, fiatal vagyok egy ilyen témához, de szerintem az lehet a baj, hogy nem érzi a "szeretetedet". Biztosan szereted, hiszen bármit megtennél, hogy "normális" gyerek legyen belőle. Csak egy 5 éves gyerek nem úgy gondolkozik, mint egy felnőtt. Ha most belegondolnál, Te 5 éves fejjel mit tartottál jónak, miért szeretted a szüleid, biztosan nem tudnál választ adni, vagy csak nagyon felületesen.

Azt hiszem, én úgy "nőttem" ki belőle, hogy olyan társaságom lett - spec. első szerelem -, hogy én is fontosnak érezhettem magamat. Innentől már nem voltak gondjaim a szüleimmel sem és meg tudtam őket érteni, már amennyire lehetséges tizenéves fejjel.

2011. nov. 11. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 anonim ***** válasza:

Hú...hát nem irigyellek.

Nem gondoltál még esetleg arra, hogy valami aktív sportra beírasd a fiadat? Állítólag nagyon sokat segít a sport az ilyen indulatos gyerekeken, nekem is van az ismerőseim között ilyen. Pl. úszás, karate... Le tudná vezetni a gyerek azt a rengeteg energiát, nem halmozódna fel benne ennyi érzelem, sikerélményeket, megbecsülést szerezhetne magának, az az ő saját kis programja lenne! Gondold meg, konzultálj egy edzővel! Sok sikert és kitartást kívánok!

2011. nov. 11. 23:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 A kérdező kommentje:

Gondoltam aktív sporta, az úszás nyáron jöhet szóba, mert ő elég alacsony növésű és itt akkor veszik fel, ha leér a lába a tanmedencébe. A nyáron még nem volt akkora.

Karate is megfordult a fejemben, de őszintén félek, hogy az ott tanultakat rosszra használná. Így is elég durva, hirtelen haragú, és ha ott tanul egy ütést, hát nem is tudom mi lenne. Hiába tanulnak ott fegyelmet szerintem aki ilyen indulatos 5 évesen még úgysem fogja kontrollálni ha feldühítik :(

Nem tudom mi lesz így velünk, már azon is gondolkoztam beszélünk egy pszichológussal. Vagy ő vagy én..de valaki oda jut előbb utóbb.

Nem teljesen jó ez így és szerintem nem is normális helyzet. egyrészről nem lesznek barátai, ami komoly következményekkel fog nála járni, másrészről nem tudom a kistesó is meddig fog hozzá ragaszkodni, ha állandó sérelem éri. Most még minden ellenére imádja a kicsi szerencsére.

2011. nov. 12. 08:44
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!