Hogyan kell ezt a viselkedést kezelni 1,5 évesnél?

Dackoszak. Életkori sajátosság, teljesen normális és tipikus, és rendjén való, még ha nehéz is elviselni a legtöbb felnőttnek. Meg kell élnie a picurnak, ekkor tanul meg nemet mondani -ezáltal kevésbé lesz kiszolgáltatott nagyobb korában-, döntések mérlegelését tanulni.

Az éntudata is ekkor és részben evvel összefüggésben alakul ki: eddig nagyjából azonosnak hitte magát a világgal, főleg veled, most kezd rájönni, mik a testhatárai, kialakul a saját testképe, a megkülönböztető (differenciáló) képessége is nagyrészt evvel összefüggésben kezd fejlődni, finomodni. Mivel még kevésé kifinomult egy pici gyerek megnyilvánulása, ezért csak elnagyoltan képes kifejezni magát, tehát üt, harap, indulatos, mert rájött, hogy a világ darabjaira van hullva, legalábbis ez az illúziónk, kezdi elveszíteni az egységélményt, ráadásul épp a "nem"-ek, a dac, a tiltakozás, aminek segítségével képes elkülönítenie önmagát másoktól, a határokat tanulja. minél fiatalabb gyermekről van szó, annál érzékenyebb korban van, annál meghatározóbbak az őt érő élmények ,tehát rendkívüli felelősség, hogy mennyire igyekszel megérteni őt és hogy miként reagálsz rá, hogyan viszonyult hozzá, és megnyilvánulásaihoz.

Türelemmel, megérteni akarással légy iránta, amennyire csak lehet. :)

Az előző vagyok, még annyit, hogy kb. 1-3 éves kor között éli át mindenki, de egyénfüggő, kinél potnosan mikor kezdődik ezen időintervallumon belül, és hogy hány hónapon át tart,tehát van, aki két éven keresztül dackorszakban van, végig, a 12. hónaptól a 36.-ig (KÖRÜLBELÜL), de van, aki pl. csak 6-8 hónapig, 1-2 éves kora között, van, akinél csak a 20./24./26. hónapban indul e folyamat.

Ha ovis lesz, próbáld nem összetéveszteni az akaratossággal - az utóbbi: ovis korban már jellemző, 3 éves kor előtt még nem, de az akaratosságnak nagyrészt mások a jellemzői, mint a dackorszaknak, nagyrészt más a célja, a szándékrendszere is.