Akiknek bölcsibe kellett adni a gyerkőcöt 2 éves korától vagy akár hamarabb is, nem gondoljátok, hogy ezzel rosszat teszünk nekik, a kis lelki fejlődésüknek?

Nézd, ha egyszer az ember lányának vissza kell menni dolgozni, nincs más választása!

A bölcsis beszoktatás, nem mindig nehezebb mint az ovis. A fiam 3 évesen lett bölcsis, mert az oviba helyhiány miatt nem vették fel, sokkal egyszerűbben ment, mint egy évvel később az ovis szoktatás. Lehet azzal teszel rosszat, h év közben egyik napról a másikra viszed bölcsiből oviba. Szerintem kell a lelkének, pár hét szünet, felkészülés az ovira.

A lányom 22 hónaposan lett bölcsis. 1 hét alatt beszokott, az ősz folyamán egyszer volt beteg. Karácsony óta nem vittem, mert olyan kicsike, pihenjen egy kicsit. Erre az én lányom a harmadik naptól úgy ébred, h bölcsibe indulna. Mindennap többször emlegeti, ha öltözünk, h levegőzni menjünk, máris bölcsibe menne, és ha a házból kimegyünk arra indul. Nem hiszem, h a lelki fejlődésének ezzel ártottam, hisz nagyon jól érzi ott magát.

Én nem voltam bölcsi, oviba is csak 4 és fél évesen mentem, mai napig nehezen illeszkedem be, és nehez barátkozom.

A férjem 1 évesen lett bölcsis, sokkal könnyebben mennek neki a barátkozás, beilleszkedés.

Én 1 évesen adtam be, mert nem volt más választásom. Nappali tagozatos hallgató vagyok, addig is fél évet halasztottam, mert fél éves korától egyedül nevelem, nincs kire bízzam, mert a szüleim vidéken élnek, anyja és az ős szülei lemondtak róla. Ő kb. 2 hónap alatt szokta meg a bölcsit. Májusban lesz 3 éves, így egyből tud is menni akkor oviba.

22F

Nem. Amúgy KIK mondják, hogy 3 éves koráig otthon a helye? Ahány szakember, annyi vélemény. Vagy a laikusok mondják? Akkor nekem épp így lehet saját verzióm, nem?

"A második évben történő munkavállalás esetén sokkal kevesebb kutatás mutat ki negatív hatásokat [lásd Melhuish (2004) szakirodalmi szemléjét]. Ilyen kutatásra példaképp említhető Belsky–Eggebeen (1991), e tanulmány

nem talált különbséget az első és második évben történő visszatérés negatív hatásaiban,

vagy Gruber–Baker–Milligan (2005) tanulmány, amelyik egy kanadai bölcsődei támogatásra vonatkozó kísérlet esetében a 2–4 éves gyermekek körében azonosított negatív kö-

vetkezményeket. A másfél-kétéves gyermekekre vonatkozó vizsgálatok azonban sokszor

nem találnak semmilyen egyidejű vagy késleltetett negatív következményre utaló jelet.

Nomaguchi (2006) a kétéves gyermekek esetében nem mutatott ki összefüggést az anyai

munkavállalás és a gyermek viselkedése (hiperaktivitás, agresszió, izgatottság, rosszkedv)

között, a négyévesek esetében pedig pozitív kapcsolatra utaló eredményekre jutott. Gregg

és szerzőtársai (2005) másfél éves kor alatt gyenge negatív hatást tapasztaltak, másfél éves

kor után azonban nem találtak összefüggést az anya munkavállalása és a gyermek kognitív

fejlődése között. A Dex–Ward (2007) szerzőpáros szerint azoknak az anyáknak a gyermekei, akik soha nem dolgoztak, az átlagosnál lassabban fejlődtek, de más munkatörténetek

összehasonlításakor nem találtak eltérést. Nem járt hátrányos következményekkel a gyermek fejlődésére a munkavégzés a gyermek 10 hónapos kora után, rugalmas munkaidőben

végzett munka esetén pedig még 10 hónapos kor előtt sem."

Látható, ahány kutatás, annyiféle eredmény és megállapítás. Ezért mondom, hogy nem lehet egyértelműen ezt kijelenteni. Arról amúgy már végképp szó sincs gyakorlatilag, hogy a 3 éves kor vízválasztó lenne ilyen téren.

Ja, és olyat még életemben nem hallottam, hogy bármelyik gyerek nagyobb korában számonkérte volna, hogy miért kellett 2 évesen bölcsibe mennie, miért nem volt vele otthon az anyja még egy évet.

Maradhattam volna otthon, anyagi szempontból nem lett volna nehéz, de nem tettem, szerintem 3 évig itthon lenni a gyerekkel sok. Nem mondom, hogy a francia rendszer, ahol a gyerek hathetes korában spuriznak vissza a nők dolgozni, jobb, de ez az évekig maradjunk otthon a gyerekkel, mert jaj az első három év, tuti pszichopata lesz, ha azt nem az anyja szoknyája mellett tölti, ez a ló túloldala.

Én féléves koromtól jártam bölcsibe, mégis szeretem az anyámat, eszembe se jut ezt felhozni neki, képes vagyok mély érzésekre és még nem nyírtam ki senkit. A lelki világom is köszöni szépen, rendben van.

A gyerekeim is imádják a közösséget, a bölcsin kívül minőségi időt töltünk együtt.

Én 2 évesen adtam bölcsibe,bár nem így terveztem. A kisfiamnak nagyon jót tett. Imád gyerekek között lenni,egyébként is barátkozós, nem fél senkitől. Nagyon sokat fejlődött pedig csak fél éve jár bölcsibe. Jobban eszik és a beszédfejlődése is jobb lett. Az is igaz,hogy kislétszámú alapítványi ovi-bölcsibe jár és nagyon családias a hely.

Muszájból kellett beadni,de jót tettem vele.

Én is azok táborát erősítem, akik szerint kell a gyereknek a gyerektársaság, akár már két évesen is. Én vittem a fiam bölcsibe, de akkor is akartam volna vinni, ha jön előbb a kistesó. Sokkal de sokkal másképp viselkednek ott a gyerekek, és könnyebben tanulnak. Legalábbis látom a fiamon. Itthon még mindig etetnem nem kell néha, mert elhülyéskedi az ebédet (pl. ma is) a bölcsiben mindig mindent megeszik. (jó evő amúgy)

Nem hiszem, hogy ettől lesznek lelki sérültek a gyerekek. mitől lennének? Mert jól érzik magukat? Ha meg valaki felnőtt korára ezt vágná az anyja fejéhez, hogy "miért adtál bölcsibe két évesen" (azért lettem ilyen" ott már komoly bajok vannok, és nem a bölcsi az, amire nem is emlékszik az ember.... Szerintem ezerszer bölcsi, a 12 gyerekre két gondozónővel, mint az ovi a 25-30 gyerekre két gondozónővel. Ebből a szempontból viszont nem sok a különbség a 2 és 3 éves között. A 3 évesnek is ugyanúgy kéne a figyelem, mint a két évesnek.... Ez az én véleményem, és remélem a fiam maradhat is még egy évet a bölcsiben: oviba nem veszik át, mert novemberi.