Kiabálós anyukák? Vannak többen is?

Olvasom a válaszokat és amikor az "önkontrolloshoz" értem, hát késztetést éreztem, hogy reagáljak.

Nincs rosszalkodó gyerek, ez tény. Ezt mindenki beláthatja. Próbálgatják a határaikat a Kismanók, ki így, ki úgy. De az az anyuka, aki csendben tűri, hogy a gyereke packázzon vele, az számomra sokkal szánalmasabb, mint az, aki fegyelmez vagy kiabál néha. Léteznek birkatürelmű anyukák, de én nézni sem bírom őket. "Jajj édesem ne üsd meg Anyát..." "Jajj édesem ne kiabálj anyával..." "Nézd Édesemen mit hoztam neked, jajj ne dobd el, ne... ahjj, de ügyesen tudsz dobni... anyu már hozza is..." Na az ilyenektől falra mászok. Szegény gyerek. Egész életében úgy beszélnek vele, mint a hímestojással. Tök hülyének nézik, erre ő még zsarnokabb lesz, az anya még kedvesebb. Hát én ezzel nem értek egyet. Jártunkban keltünkben ezért hallunk tiszteletlenül beszélő gyerekeket, amit a szülők csak némán tűrnek, mert attól félnek, ha rákiabálnak a porontyra nem fogja szeretni őt. Te az anyja vagy, és nem a játszópajtása! Egy egészséges tartás szükséges anya és gyerek között!

4. válaszoló vagyok.

Nekem az anyám alapból egy ordítós típus volt... A tesómmal együtt, velünk annyit ordított állandóan, hogy el nem hinnétek. Mindig célt ért vele. Sosem ütött meg bennünket. Apám először ütött, utána hegyibeszédet tartott.

És az öcsém se és én se lettünk lelki sérültek, és nem rettenünk meg, ha hangos szót hallunk. (már mindketten családosok vagyunk).

Szóval inkább egy-egy kemény odaszólás, rákiabálás a gyerekre, mint az ütés...

Na azért álljunk meg egy szóra! Itt a "nem kiabálós tábor" úgy gondolja, aki kiabál a gyerekével, az folyamatosan ezt teszi? Szerintem nem. Szerintem itt arról van szó, hogy emberek vagyunk, mi is vagyunk rosszabb passzban, amire esetleg rátesz a folyamatosan rosszalkodó gyerek, akinek már kétszázadszorra mondasz valamit, hogy tegye meg vagy éppen ne tegye. Mint írtam, emberek vagyunk, elszakad a cérna. De ettől nem lesznek a gyerekeink lelki sérültek, mert néha elkiabáljuk magunkat tehetetlenségünkben. Ha valaki mindig ordít, nem tud normál hangnemben a gyerekhez szólni, azt én sem pártolom, de úgy gondolom (erősítsetek meg ebben) azért a "kiabálós anyukák" többsége nem ilyen....

Én éppen ma reggel kiabáltam a lányommal, de a férjemre is irtó dühös voltam, mert megint húzta reggel az időt a gyerek az oviba menetelnél, már mindent kitalált, csak hogy ne kelljen öltözködnie és készülődnie. Mindig ez van, hogy milliószor szólok valamiért és ez azért van, mert sajnos nem vagyunk következetesek, apukája sok mindent megenged. Hiába beszéltük meg, hogy egyszer szólunk, nem 125-ször, mert ha nem, akkor valami bünti lesz (nem lesz meseolvasás pl.). A lányom ilyenkor már azt mondja nekem, hogy majd apa olvas mesét. Na én erre robbanni tudok és ma reggel pl. emiatt volt kiabálás.

Ez azért gyerekfüggő is, hogy melyik gyereknél milyen nevelési elv válik be(sem a kiabálás, sem a verés nem az).Nyilván ,akinek angyal a gyereke, szófogadó(bb), jó alvó, jó evő stb...az könnyen ítéli el a kiabálós anyukákat, de nincs a helyükben.Saját tapasztalat, hogy mielőtt a fiam megszületett, én is ilyen voltam, elítéltem az olyan anyát aki kiabál a gyerekkel(volt ilyen családon beül is), de mióta megszületett a fiam, tudom milyen nehéz velük minden nap, pláne amikor rossz alvó, rossz evő, és csak azért sem csinálja azt amit mondok neki.Az ember lemerül a sok nem alvástól,vagy pl. mikor napokig nem eszik hiába főzöl neki, és nem tudod miért, és ez feszültségeket szít.Persze az embernek kell önkontroll, de bizony vannak helyzetek amikor nem tudjuk gyakorolni.Emberek vagyunk, nők, nem csak egész nap vigyorgó anyák.

Na az állandó kiabálás az már más, én is ebben nőttem fel, tudom milyen, és természetesen nem ezt akarom a gyerekemnek, ezért is emészt a lelkiismeret ha netán türelmem vesztem, és hangosan szólok hozzá, rá.

21-es vagyok! Hoppá 25-ös! Akkor miért süt az ideges felháborodás az írásodból? Még sem működik annyira azaz önkontroll?

Kár, hogy nem tudunk pár év múlva összehasonlításokat tenni... akkor derülne ki kinek van igaza.

Bár azt még megírom, hogy a "birkatürelmű alárendelt anyuka" és az "üvöltő hisztigép" között igen széles a skála.

Én nem a hozzád hasonlóakról írtam 25-ös. Ha türelmesen, még egyszer végigolvasod az írásom te is rájössz.

21