Mit tegyek, hogy ne legyen minden kérésnek veszekedés a vége dackorszakos fiamnál?

Na hát kislányom 2,5 éves cserfes,nagyszájú.Sajnos én dettó.Nem hagyom,hogy másnak legyen igaza,szintén nagyszájú és harcos típus vagyok.Azt tudni kell viszont,hogy lányommal nagyon jól kijövök.Megtanítottam neki a szabályokat eleinte próbálgatta a határait,ilyenkor ugye hiszti volt,nem vettem figyelembe, ha boltban földhöz verte magát felhúztam be a vásárlókocsiba aztán végigüvöltött de hozzá se szóltam idővel megtanulta,h hisztivel nem ér el semmit.Mostanra már jól belerázódott tudja mit szabad és mit nem.Amúgy szemtelen nem volt soha csak kis rosszcsont.

Te esetedben szerintem a következő a teendő:

Elővesztek egy lapot amire lerajzolod,elmagyarázod neki azokat a dolgokat amiket tilos pl.feleselni anyunak.

Ha ezeket nem tartja be akkor komoly büntetés pl.berakod egy rácsos ágyba a szobába ahonnan nem tud szabadulni v. csak bemegy a szobába.Eleinte kemény büntetések amennyiben nem tartja be a szabályt.Kis időn belül belerázódik.

32hkm

Szia!

Ismerős, a dackoszak legsűrűbb része.

Én egy idő után úgy döntöttem, nem érdekelnek a hisztijei a fürdés, öltözködés körül pl., mondtam neki: majd szólj ha lenyugodtál és értelmesen beszélhetünk, -és otthagytam. Érdekes, a bömbölés után egyszercsak szólt, hogy "anya, gyere, megnyugodtaaam"... Nehéz persze ilyenkor az anyai szív, de azért nem szerettem volna kibukni . Jótanácsként csak azt írom, próbálj ne kiabálni vele. Sokkal rosszabb lesz a helyzet,mindkettőtöknek.

Pont most mondtam a férjemnek, hogy úgy érzem, a közel 2,5 éves kisfiamat csak fegyelmezem. Minden nap összeveszünk, az én fiam dobál. 3 hete kezdte el (a bölcsiben nem csinálja, oda 2 hete jár), és hiába játszom vele, egyszer csak rájön az 5perc és dobálja a játékokat, mint a szélvész kiránt valamit a szekrényből. Az utcára azóta nem megyünk külön "járművel", mert fél órát szépen bicajozik mellettem, előttem, aztán gondol egyet és kifordul az út fele, és mint, aki süket, meg se hallja, hogy szólok.

Tudom, hogy ez a dackorszak, és elmúlik, hisz eddig is szeretetben neveltük és átvészeltük a dacosságokat, és ezen át kell esni az egészséges én-képhez, de akkor is, kiborító!