Egy hete tart a beszoktatás, de egyre rosszabbul viseli, másnál is volt így?

Az én fiam a bölcsit kezdte így. Az első hét vége volt a mélypont, mikor kimentem hosszabb rövidebb időre a szobából. Az udvarra pl nem volt hajlandó kimenni, csak, ha behívott a gondozónő, hogy menjek vele, amikor meg nem voltam ott, olyan patáliát csapott, hogy a gondozónéni már kilátásba helyezte az arcmosást, mert az én fiam öklendezésig lovalta magát az ordításba. Aztán a második héten szépen napról napra javult a helyzet. A 3 héten már nem sírt reggel, csak ha meglátta a gondozónőt, és utána mondjuk kiment pisilni (micsoda skandalum). Akkor sírva kiabálta a nevét, én meg nyugtatgattam, hogy mindjárt jön vissza. Most nagyon szereti a bölcsit. Már 4. hete jár, szóval veszett rutinnal osztom neked az észt :-) Egész nap meg se nyekken, de ha megyek érte, akkor rám tapad, és usgyi haza. Addig, míg nem lát, csak kérdezgeti, hol van anya és apa. Erre megmondja a gondozónéni, hogy dolgoznak, de jönnek majd érted ha kijátszottad magad uzsonna után. Erre a válasz: Jó.

Remélem ti is hamar túl estek ezen, és megszereti az ovit a gyereked. Ha van kedved megírhatnád 1-2 hét múlva, hogyan alakultak a dolgaitok.

Tilos ezeket mondani:

-"Ébresztő, menni kell az oviba!" (Ettől csak megutálja az ovit, mert korán kell kelni miatta).

-"Hiányoztál." (Ez bűntudatot kelt benne, hogy amíg ő jól érezte magát oviban, addig teneked hiányzott).

Amúgy mi is úgy voltunk, mint ti, dettó, bár, amikor reggel sírt, egy-két perc alatt megnyugodott, miután otthagytam az oviban, és délután meg mondta, hogy jól érezte magát. Nekünk utána megszűnt a sírás, és IMÁD oviba járni. Az óvónők is szeretik, azt mondják, minta ovis lett, mintha már 100 éve oda járna. :)