Kinek váltak be Jo Frost (Szuperdada) tanácsai?

Milyen idös a gyermek ? nekem 2 évesen került át "maradt egyedül a szobájába

mivel este odafekszem elalszik onnantól szabad a mozgásom mert egész éjjel alszik ha reggel felkel nagy ritkan jön át szöszmötöl a szobájába

Hát ez a macskás sztori nagyon jóóó!!!!:D Egyébként Kedves Válaszoló,mióta alkalmazod a gyerkőcöknél a módszert?:)

Kedves Kérdező,jobb 2 hétig nem aludni,mint hónapokig vagy évekig szenvedni Vele éjszakánként nem igaz?Sok sikert!

A lányomnál 5 éves kora körül kezdtem alkalmazni a büntifotelt (akkor olvastam a könyvet) a feleselés megszüntetésére. Alapból elég szófogadó kislány, de ha belebújik a kisördög, úgy tud feleselni, hogy nem is tudom mi lesz kamaszkorában. Bár mostanában már sokkal jobb a helyzet.

A fiamnál úgy másfél éves korában próbáltam ki először, eleinte fogócskának tekintette a dolgot, és nagyon tetszett neki a "játék". Kb 1 hónapja volt, hogy felfogta, hogy ez bünti, és nem is tetszett neki a dolog, de hamar megértette, hogy ott kell maradni a fotelben, különben úgyis visszaviszem. Kb 2 nap alatt szokott le a dobálásról, azóta is van, hogy földhöz vág valamit, ha álmos, de sokkal ritkább.

Amúgy az altatással kapcsolatban az jutott eszembe, hogy a fiamnak, mikor 18 hósan volt a szep szorongás 2. felvonása, ő is nehezebben akart elaludni, akkor azt csináltam, hogy bent maradtam a szobában, csak leültem egy székre, feltűnően nem néztem rá, nem válaszoltam neki, ha anyázott, és napról napra kintebb mentem a szobából. Így nem sírt, tudta, hogy ott vagyok, de azt is tudta, hogy nem fogom szórakoztatni, és hamar elaludt. Ezt is a Szuperdada valamelyik részében láttam, és nálunk be is vált. :)

Azt nem tudom megmondani, hogy bevált volna-e, ha használtam volna. A saját módszereim sokkal eredményesebbnek bizonyultak és egyszerűen nem alakultak ki azok a konfliktusok, amelyeknél Jora lett volna szükség.

A legfontosabb: kezdettől fogva következetesség, kiszámítható környezet. Mindig tudnia kell a kisembernek, hogy ha adott dolog történik, arra adott reakció jön. MINDIG, minden körülmények között. Hamar felismeri az összefüggéseket és megtanulja, hogy a saját érdeke és a mi érdekünk egybeesik.

Második pont: attól kezdve, hogy megérti a beszédet, önálló emberi lénynek kell tekinteni, nem pedig hülyegyereknek. Csak kicsi, nem pedig buta. Mindig mindent elmagyaráztam neki, mégpedig érdeklődő, nyugodt pillanatokban és ellenőriztem, hogy érti-e.

A dolgokat megbeszéljük, amikor arra lehetőség van, nyitott vagyok a kompromisszumokra (pl. melyik zoknit akarja felvenni). Amikor nincs, akkor elmondom neki, hogy most sajnos nem tudunk mást tenni, mert ha másképp van, akkor ez meg az történik.

Kezdettől fogva világos a számára, hogy ha akar valamit, azért tennie kell. Ha összepakolja a szobáját, kérhet valamit UTÁNA. Ha udvarias és kedves az emberekkel, akkor hazamenetel előtt kaphat valami jutalmat. Időnként van beleszólása abba, mi legyen a vacsora. Sorolhatnám még a példákat, a lényeg, hogy a lehetőségekhez képest a család teljes jogú tagjaként kezeljük és tudja, mit jelent az, hogy felelősség. Már két évesen tudta. Érdekes módon a nála két évvel idősebbek között is ő a vezér, őt utánozzák.

Ezt a módszert gyakorlatilag mág négy-hat hónapos kortól el kell kezdeni alkalmazni, mert nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor mér felfogja az összefüggéseket. És ezekben az esetekben, ha így neveled és azt mondod neki, hogy a saját ágyában kell maradnia, akkor meg fogja érteni.

(El kell kerülni azt, hogy "merténaztmondtam", helyette el kell neki napközben mondani, hogy ha fáradt vagy, akkor nehezebben dolgozol és akkor nem tudsz úgy gondoskodni róla és szomorúbb leszel és vele sem tudsz úgy játszani és ugye szereti Anyát és nem akarja hogy szomorú legyen. Aztán amikor este kijönne, akkor elő lehet venni ezt a beszélgetést, hogy anya fáradt lesz és szomorú és nem tud veled játszani. És ha kinn marad, bele kell törődni, másnap pedig eljátszani a fáradtat és szomorút következetesen úgy, hogy az kényelmetlen legyen a kicsinek.