Tényleg annyira borzasztó az élet három gyerekkel?

Mióta férjemmel bejelentettük a családok/rokonok/ismerősök között, hogy a harmadik gyermekünket várjuk, gratuláció helyett szörnyülködéssel reagál szinte mindenki. Alig hallunk mást, mint hogy "úristen, jobban át kellett volna gondolnotok", "na most aztán tényleg vége az életeteknek", "2 gyerekkel még valahogy bír az ember, de hárommal...", "meg fogtok őrülni velük", de legalább egy "bátrak vagytok"-ot mindenkitől kapunk. A kedvencem, hogy "nincs eszetek, hogy ennek az országnak három gyereket szültök!" (ezt elég sértőnek érzem mellesleg)... Ha elhessegetem az érveiket, "majd meglátjátok" a válasz. Én őszintén szólva nem értem, miért próbálnak lelombozni minket, mikor annyira várjuk ezt a picit is! Mindketten élünk-halunk a családunkért, imádjuk a két nagyobb gyerekünket, úgy érzem, maximálisan kiegyensúlyozott család vagyunk, rengeteg minőségi időt töltünk együtt, és ez a piciken is látszik. Vajon miért gondolkozik így mindenki a környezetünkben a nagy családos létről? Általános jelenség ez a pesszimista hozzáállás? Üdítő kivétel nagymamám, aki boldogan annyit mondott, hogy "gratulálok, hajrá!":)