Kedves Anyukák/Apukák, akik egyedül maradtatok! Hogy viselté a gyermekeitek a különválást a másik szülőtől? Főleg 1 és 2,5 körüli gyerekekre vagyok kíváncsi.

A lányom 15 hónapos volt, amikor a férjem elköltözött tőlünk. A első 1 hónapban sokszor kereste az apját. Utána eljutott oda, hogy ha jön az apja, az első 20 percben a közelébe sem megy. Aztán minden oké. De már nem keresi annyit, vagy ha igen, akkor nem sírva, mint az elején. Eleinte nagyon sokszor sírt, hogy mikor jön apa, meg miért nincs itt. Most 22 hónapos.

Én 2 év körül voltam amikor a szüleim annó elváltak.Nem is emlékszem rá,szóval szerintem most jobb,mintha nagyobbak.Én csak arra emlékszem,hogy "nincs" Apám.

Első vagyok. Így van. Oké, hogy ennyi év távlatából nem emlékeztek rá, de akkor és ott valószínűleg megviselt titeket. Nyilván ez anyukának nehezebb, mert ő nem felejti el. Én sosem fogom elfelejteni, amikor a 22 hónapos lányom egyik nap közölte, hogy neki nincs apukája. Van, látogatja, de ő ezt így éli meg. Az én szívem meg majd' megszakad. Ő elfelejti, de most rossz neki.