Miért ilyenek ezek a kisgyerekek?

Vagy,bár találkoznak gyerekekkel,és nem is egykék,és a szüleik is gondot fordítanak arra,hogy ne legyenek sem durvák,sem írígyek másokkal,mégis minden erőfeszítés ellenére sorozatosan így viszonyulnak más gyerekekhez.

Mi felnőttek sem vagyunk tökéletesek,gyermekeink miért lennének azok?

Szia!

Hát nekünk is mindig ez volt a gondunk és soha se kaptam rá választ!De azt tapasztaltam,hogy a sógornőim még külön mondták is a gyerekeiknek,ha bemész gyerekek közé,akkor mindjárt verj végig mindenkit és akkor te leszel a vezér,félni fognak tőled és sose ütnek majd meg!Hát ezen annyira felháborodtam,ha nem hallom,akkor el se hittem volna!Ezt disznóságnak tartom!Nem tudom mások mit csinálnak a gyerekeikkel,de az én fiam se mer már közeliteni senkihez,mert fél,hogy rosszul jár!:(

Nem feltétlenül nevelés kérdése. Inkább gyerek típusé.

Vannak olyan kisgyerekek, akikben ebben a korban annyira benne van az agresszió, hogy nem nagyon lehet vele mit kezdeni. Ha szép szóval fegyelmezed, nincs hatása, ha megbünteted, vagy rácsapsz a fenekére, akkor meg még olyan hisztit is csap, hogy saját magában is kárt tesz, "kifelé" pedig tör-zúz. De idővel kinövik, csak sok türelem kell hozzájuk.

Nekem is volt a kisfiamnak ilyen korszaka. Sokszor még arra is vigyázni kellett, hogy dühében magában ne tegyen kárt. Előfordult, hogy lilára és púposra verte a saját fejét. Már teljesen ki voltam akadva rajta. Szerencsére elmúlt ez a nagyon vad korszak. Mostmár egy nagyon kedves, nyugodt kisgyerek, igaz, most is rettenetesen eleven és akaratos.

Kedves Utolsó! Én az Utolsó előtti vagyok. Mint írtam a kisfiam 15 hónapos ő a legkisebb a környékbeli gyerekek közül a többiek kb 2 v. 3 évesek. Ha a fiam megfogja a játékaikat v. esetleg ránéz már velőtrázó üvöltésben törnek ki főleg a 2 évesek. Az én fiam meg csak néz , néha elkezd sírni, hogy most mi van, furcsa neki, szerintem, hogy ő odaad mindent ő meg semmit. A 3 évesek már mások ők is szemmel tartják a dolgaikat, de már odaadják, hisz tudják, hogy visszakapják.

Én már meg sem lepődök azon, hogy ilyenek, olvastam valahol, hogy életkori sajátosság. Ja, és a szülők hiába szólnak rájuk még jobban megy az üvöltözés, borzasztó még hallgatni is. Bízom benne, hogy nem lesz ilyen a gyerekem (hisz én sem erre nevelem), de lehet, hogy elkerülhetetlen ez a dolog. Ja, nem okoskodni akartam, csak én ezt tapasztaltam.