Darabokra tört a kisfiam lelke, meddig tarthat ez?

Én kivenném és elgondolkodnék más lehetőségen. Ez így nagyon nem jó, és szerintem ilyen szinten nem is normális, bár biztos sokan lesznek akik szerint minden ok és majd betörik.

Az én lányom az ovikezdéskor volt így. Én kivettem, nem bírtam volna ezt csinálni vele. Fél év múlva simán ment.

Szegények, nehéz ez, tudom:).

Az mindenképpen nagyon jó jel, hogy a gondozó nénihez már ilyen hamar ragaszkodik:). Majd fog játszani a gyerekekkel is, egyelőre éppen "elég", ha a g.nénivel jól érzi magát:).

HAgyj még kis időt neki, és ha nem változik, akkor gondolkodj a kivételen szerintem, 3 hét nagyon kevés idő, még egy felnőttnek sem elég mondjuk egy új munkahelyen, új társaságban.

Otthon pedig szinte természetes, hogy rád van "tapadva", nagyon fontos lenne, hogy amennyire csak lehetséges, légy vele teljes figyelemmel, ilyenkor fokozott szüksége van rád:). Esetleg feküdj mellé, aludjatok együtt amíg elmúlik az éjszakai sírás, simán lehet, hogy a kezdeti feszültséget ő így tudja kiadni magából.

Ami nálunk bejött, az az volt, hogy mindig megmutattam neki, hogy ha uzsonna után a 4esre ér a kismutatató, akkor megyek érte. Mert bár olyan időérzéke nincs mint egy felnőttnek, de ha tudja mihez kötni anya újralátását, akkor könnyebb, azt gondolom.

Szia!

A kisfiam 2 évesen kezdte a bölcsit november végén, mind a mai napig sír, amikor otthagyom, az alvás 3 hét után jött össze, az evés 2 hónap!, ott sosem mosolyog, ha érte megyek, akkor tljesen rezignáltan fogad, mire hazaérünk akkor kapom vissza a mosolygós, szaladgálós ördögfiókámat. Sajnos ez van, ő neki nehezebben megy, de előbb utóbb csak elhagyja már a sírást is. Sajnos nincs más választásunk, ha nem akarunk éhen halni, akkor szükséges a bölcsi.

7es vagyok.

Azt gondolom, hogy nem kell takargatnod az érzéseidet, nem kell megjátszanod magad előtte. Nem baj az, ha tudja, hogy anyát is kicsit megviseli a változás(véleményem szerint rosszabb ha azt hinné, anyát nem érdekli a dolog). Természetesen nem azt mondom, hogy jajveszékelve szorongasd minden reggel a bölcsiajtóban, vagy hurráoptimizmust színlelj(azt úgyis megérzi ha nem igazi). Nem. Csak azt, hogy beszéljétek meg, mondd el neki nyugodtan, hogy ő is hiányzik neked, csak muszáj dolgozni menni, hogy legyen vacsora, játék, kismotor, stb. mer' anya a munkáért kap cserébe pénzt, amiből ezeket megvehetitek a boltban. És biztos vagy benne, hogy jó helyen van, mert aranyos a gondozó néni, szereti őt:).