Ti miért szerettek gyerekekkel lenni?

Én se szeretem a gyerekeket.

Idegesítenek. Az éles hangjuk, a hirtelen természetük, a követelőzéseik.

Van egy lányom, őt imádom, de más gyerekekkel a mai napig nem találom a közös hangot.

Nem találom ezt elítélendőnek, minden ember más.

Én az a típus vagyok aki az állatokért rajong, sokan meg ezt nem értik meg.

A saját gyerek más. Én sem voltam az a gyerek "szerető ember" nem találtam a hangot sokáig a kicsikkel. Inkább az állatok.

Viszont van most is olyan gyerek aki idegesít nem tudom miért.

A lányomat a természetéért a nevetésért a személyiségéjért szeretem. Úgy egészében szeretem nem is tudom megmondani, hogy mit. Szeretem mert látom, hogy nyílik a kis értelme, szeretem ahogy játszik, szeretem ahogy felfedezi a világot. Nem tudnék egy dolgot kiemelni amiért szeretem. Még a hisztijét is máshogy látom utólag, bár azt akkor abban a pillanatban amikor csinálja nem szeretem. De ahogy telik az idő megszépül és nevetni szoktunk rajta. Igaz nincsenek durva hisztijei. 2.5 éves a lányom.

Korosztályfüggő. A kamaszokkal máig nem találom a hangot, kisiskolásokkal elvagyok a kisebbeket viszont csodálatosnak tartom, mert őszinték, egyenesek, direkt megnyilvánulás jellemző őket, ellentétben sok sunyi, gerinctelen, és feleslegesen a diplomáciát túlzásba vitt, képmutató, kétszínű felnőttel szemben.

Nos ez FÉLIG-MEDDIG bár a kamaszkora is jellemző, azonban a nyitott tudat, mely a kisgyermek művészi érzékét mutatja, kamaszkorra eltompul (ritka egyéni kivétellel kb 16 éves korig), hatalmas a fantáziaviláguk ennél fogva, így kreatívak a picit, ami számomra csodálatra méltó.

Általában mély érzelem világ jellemzi a kisgyermekeket, bárrészben egyénfüggő. Általában ki is mutatják ezt, amivel szintén harmonizálok, nekem is ami a szívemen, a számon.

Az első beíró a kisgyermekek impulzivitására panaszkodik, holott a felnőttek egy jelentős részére is jellemző az "előbb cselekszem, aztán gondolkodom" hirtelensége. Bár ez valóban hiba, pici korban jól áll, szerintem, persze ettől még szükséges a gyermek szeretetteli, határozott nevelése, és adott helyzetekhez a magyarázat fűzése, a kisgyermek elgondolkodtatása.

Imádom a gyermekzsivajt, felszabadultságot, ÉLETET jelent számomra. A legtöbb felnőtt számomra egy zombi benyomását kelti, aki tompán hagyja magát befolyásolni, és egy bizonyos mederbe terelni, sajnos... A gyermek is befolyásolható, de ő legalább megéli, kifejezi ,feldolgozza érzelmeit, nagyszerű önterápiás képessége van különösen a hét év alatti gyermekeknek.

Lényeglátók a picik, sokat tanulhatunk tőlük! (Ők meg a logikai készséget tőlünk, na de melyik a jelentősebb... el lehet ezen gondolkodni a "túl agyalt" felnőtt világunkban...)