Lehet egy gyereket abszolút engedelmességre nevelni?

hogyne teljes alázat a szülök felé

hogyan törjük meg a gyereket.....

nem tennék ilyet mindenkinek van saját akarata ha nem tudja érvényesiteni (ami nem irreális) akkor elég alamuszi ember lesz belöle..

nem kutya hogy feltétlen engedelmességet várjunk el töle

Biztos el lehet érni, de én nem akarnék ilyen gyereket. Igenis kell, hogy kialakuljon a saját egyénisége, saját akarata, döntései. Ha mindennek engedelmeskedik, csendes sosem dühöng, akkor robotot neveltünk szerintem.

Bár néha rettentően fárasztó (és valljuk be idegesítő) egy gyereknek "rossznak" is kell lennie.

Kizártnak tartom, hogy egy ily módon "engedelmesnek nevelt" gyerek boldogabb.

Egyébként erről egy később betiltott könyv jut eszembe, amit kiadtak; Gyermeknevelés _isten félelmében

itt el lehet olvasni, könyvben nem kapható (egyszer olvastam róla és engem személy szerint elborzasztott)

[link]

Szóval persze, jó ha szót fogad, ha nem, és tényleg olyat csinál amit nem lehet büntetni is kell (persze nem veréssel pl), de a szónélkül engedelmes gyerek (főleg másfél évesen) túlzás.

Rettenetes ezeket olvasni...

Biztosan be lehet tanítani, teljesen el lehet nyomni a gyereket, de az biztosan vissza fog ütni később!

Kellenek neki a határok és a következetesség, ugyanúgy, mint az önállóság is.

Egy felnőttnek sem tesz jót, ha nem élheti meg, nem adhatja ki az érzelmeit!

Abban igaza van a szerzőnek, hogy ma sokan nevelnek hisztis gyereket,mert nem tudják hogyan kezelni a hisztit.

Abban is igaza van, hogy a kicsi gyereknek felesleges magyarázni, hogy miért nem csinálhat meg valamit, vagy miért kell megcsinálnia.

A kicsi gyerek még nem érti a miérteket. Csak azt érti meg, amit megtapasztal.

Ebben a korban még kell a szülő határozottsága, hogy ne engedjen meg neki olyasmit, ami veszélyt jelent a számára.

Ne engedjen neki, ha hisztizik. Vigye el onnan, tegye be az ágyába, de akkor sem történik semmi baj, ha ritkán kap egyet a fenekére vagy a kezére.

Olyan gyerek nincs, aki soha nem hisztizik. Ha van, akkor az mentálisan beteg. Ha a szülő nem törődik a hisztivel, akkor a gyerek hamar rájön, hogy ezzel nem ér el semmit, és abbahagyja.

A kicsi gyereknek hiába mondod, hogy ez fáj, vagy leesel, ha ugrálsz a bútorokon. Addig nem érti, amíg nem tapasztalja meg. De a szülő leleményessége is sokat segíthet.

Amikor a lányom született a nagymamánál laktunk. Egyszerű asszony volt, aki soha nem olvasott szakkönyveket. Mégis nagyszerűen értett a gyerekekhez.

A lányom egy évesen már szaladt. A lakásban konvektorok voltak, ahova előszeretettel ment, és féltem, hogy megégeti magát. A mama úgy oldotta meg a helyzetet, hogy oda hívta a lányomat, amikor begyújtotta a konvektort. A kis kezére ráétette a sajátját, és mondta neki, hogy melegítsük meg a kezünket. Addig tartotta ott a kezüket, amíg már elég meleg lett a konvektor és kellemetlen volt a kezüknek. Közben mondta neki, hogy ugye milyen jó meleg.

Ezután a lányom, ha a konvektor közelébe ment, mindig mondta, hogy meleg és elment onnan.

Vagy: a lányom elkezdte kihúzni és kirámolni a szekrény fiókot. A mama szólt neki, hogy rakodjanak vissza. Amikor visszatettek mindent a fiókba, megfogta a kezét, és úgy csukta be a fiókot, hogy kicsit odacsukja a gyerek kezét. A lányom soha többet nem rámolta ki a fiókokat.

Amikor már nagyobb volt a gyerek, és megértette a fogalmakat is, akkor mindig elmondta neki (el is kell), hogy mit miért kell vagy miért nem szabad.

Nagyon káros a gyerek mentális fejlődésére, ha csak azért szófogadó, mert a szülő azt akarja.

Az így nevelt gyerek nem tiszteli a szüleit, hanem fél tőle.

Utolsóról eszembe jutott valami. Szerintem, ahol konnektorok vannak, és veszélyforrások, ott nem a gyerek kezét kell odacsukni a fiókba, kicsit megégetni (még ha seb nem is keletkezett, szerintem NEM szabad odanyomni, hogy megtanulja, hogy meleg stb.

A szülő DOLGA balesetmentessé tenni a szobát Zárni a szekrényeket; bedugni, eldugni a konnektorokat, élvédőket rakni a sarkakra.... SZERINTEM így kell(ene) működnie.

A fent említett dolog, akármilyen gyenge is, kínzás, mivel fájdalmat okoz. És persze, megtanulja, hogy nem lehet, mert fáj, de nem tartom jó megoldásnak.

2 gyerekem van, és teljesen egyetértek EdinaB-vel. Ha már gyereket vállal az ember, akkor vegye a fáradtságot, és tüntesse el a veszélyforrásokat. Bocsi az offért.

Kérdésedre pedig a válasz. Persze, hogy lehet így/ ilyet nevlni. De én sem akarnék. Az, hogy a hisztinek nem szabad pl engedni, nem egyenlő azzal, hogy akkor szó nélkül engedelmeskednie kell mindennek. Kell büntetni, kell határokat állítani persze....

Ez valami szekta biztos...

az alárendelt viszonynál kinyílt a bicska a zsebemben.

merev, katonás, szeretet nélküli nevelés ez...

iLYENNEl aki másfél évesen már ennyire engedelmes nem találkoztam, de olyannal igen akiből kőkeményen kinevelték úgy 2.5 éves korára.

A kislány a végletekig szorongó bepisilő semmit magától ki nem próbáló anyámasszony katonája lett (most 4 éves), engedélyt kér azért is hogy 2 m-arrébb menjen.

Számomra elborzasztó amikor a játszótéren vagyunk ott áll anyuka/apuka mellett el se mozdul amíg nem mondják neki (én gyerekeim már rég bent vannak ) aztán elmegy csúszdázni mondjuk utána odamegy anyukához engedélyt kér hogy átmehessen a homokozóba(!) az én szívem elszorul ilyenkor, de a szülők marha büszkék rá hogy a gyerek megértette hol a helye a családban.

Ha baj történik vele akkor se rohan anyához mert most nem lehet zavarni pl.

Szerintem ez szörnyű és borzalmas.

Szülők módszerei kicsi kortól az alábbiak: kamrába zárása a gyereknek, wc be zárása, hideg víz alá nyomás hiszti esetén és fenékre verés.

Egyébként a kislány valóban csendes rendes bármit mondanak neki ugrik megcsinálja olyan mint egy kis felnőtt az biztos hogy nem zavar sok vizet és nem akadályozza a szülőket semmiben na de akkor is...nekem nem kéne ilyen gyerek. És a szülők mint írtam rendkívül büszkék hogy ők milyen jól megnevelték és hogy másnak is így kellene szerintük.

Az előző válaszoló válaszával sem értek feltétlen egyet miszerint a gyerek nem érti mi lesz ezért hagyjuk, hagy essen meg vele...azért ugye nem hagyjuk a forgalmas úton rohangálni stb. hagy üsse el az autó vagy hagy égesse meg a tűz vagy hagy essen rá a 2 ajtós szekrény...

Úgyhogy ez a tapasztalati dolog se feltétlen igaz.

Az állandó szájtépés se mindig használ az is igaz de ez nem kicsi gyereknél van (másfél évesnél) hanem nagyobb gyereknél aki tudja hogy már 1000 szer el lett mondva vmi mégis megcsinálja pusztán azért mert kíváncsi a hatásra amit a szülőből kivált kíváncsi rá meddig mehet el stb. És nem azért mert nem érti mit vár a szülő hanem teszteli hol a határ.

Nyilván ott következetes és egyértelmű határokat kell szabni amit akkor is betartok, ha nekem szülőnek baromi kellemetlen vagy nem kényelmes (pl. hazamegyünk a játszótérről akkor is ha csak 10 perce jöttünk mert mondjuk püföli a többieket többszöri figyelmeztetés ellenére is).

Az a baj hogy sokan nem veszik a fáradságot hogy legalább eleinte következetesek legyenek pedig néhány alkalom és megtanulná a gyerek...a szájtépésből pedig semmit se fog betartani.