Vicces sztorik, amiket "elkövettél" babáddal, kisgyerekeddel pld. Fáradtság miatt?

1 év körüli volt amikor már tápizott.

éjjel ébredt, hogy éhes, kimentem a konyhába, elővettem a cumisüveget, tettem bele vizet, tejet és kávét, megmikróztam, kivettem és utána 5 percig álltam és azon gondolkoztam, hogy most mi van, mit is akartam csinálni? és miért akarok cumisüvegből kávézni :)

másik szintén tápis, nagyon sokat sírt 4 hónapos kora körül, szóltam férjemnek, hogy hozzon tápszert, lehet éhes. megvette, és az utasítás szerint kezdte csinálni- melegítsen meg 120ml vizet, a háromnegyedét öntse az üvegbe, szórjon bele 4 kanál tápszert, na itt gyorsan összerázta és hozta :)

majd később elolvasta mégegyszer mert egyrészt nem fogadta el a baba, másrészt furcsa volt neki, hogy minek kellett annyi vizet melegíteni ha nem is kellett hozzá :D

egyszer 1,5 éves kora körül, jó kánikulai időben gondoltuk, hogy menjünk el kirándulni. beültünk az autóba, vagy háromnegyed órát kocsikáztunk mikor észrevettük, hogy a gyerek mezítláb van :)

8 hónapos volt a fiam, amikor ilyen kerti party-t tartottunk, és megbeszéltük a férjemmel, hogy nem főzök külön a gyerekre, veszünk szépen valamilyen bébiételt.

Amikor az evésre került a sor, betettem szépen a mikróba melegíteni, közben a férjem szólt, hogy majd a kutyának is adjak enni, ha végeztem. Erre én kivettem a babakaját, szépen odaöntöttem a kutyának, és nagy mosolyogva néztem, hogy jóízűen megeszi. Aztán rájöttem, hogy milyen ügyes is voltam... :D :D Így aztán végül mégis főznöm kellett a gyereknek, plusz a kutya napokig reménykedve nézte a mikrót... :)

Itt egyszer egy anyukától hasonló kérdésnél olvastam,hogy éjszaka kelt a picije és tápszer készítés helyett elkezdett vajas kiflit kenni!Kettévágta a kiflit,kivette a vajat a hűtőből és elkezdte kenni...

Vagy Anyuka éjszaka dugdosta a nagytesó szájába a kistesó cumiját pedig az soha nem is cumizott és csak fibrillált hogy most Anya mit is dugdos a számba??

A lányom öt hónapos volt, mikor egyik napról a másikra elment a tejem. Két hétre rá éjjel kel ordítva kel. Félálomban kiveszem az ágyából, és leültem szoptatni. (családi okokból előtte se nagyon aludtam) Szív kettőt, ordít. Átteszem a másik mellemre, ugyanez. Gondoltam egyet, lecseréltem a pelusát. Megint nem szopizik. Akkor biztos melege van. Átöltöztetem. Na ekkor begazult szegényem, mert utált öltözni. Férjem ekkor felnézett, kérdezte, minden oké? Mondtam, persze, csak melege volt.

Megint szoptatnám, megint nem fogadja el. Biztos a hasa fáj. Tornázom a pociját, ordít szegényem. Férjem megint felnéz. Végül befekszem vele az ágyba, hátha ógy jobb lesz.

Apa odafordul, nézi ahogy kínlódom, aztán rákérdez: Életem, neked nem ment el a tejed? Visszanéztem rá olyan "értelmesen", gondolkoztam, majd kiböktem: de. (Ekkor jöttem rá, hogy éjjelente eddig mindent reflexből csináltam)

Szegény picúrkám. Még fél óráig csitítani kellett úgy felzaklatta magát.

(Ennek a történetnek az volt a folyománya, hogy rájöttünk, hogy itt az ideje másokat is beengedni a gyerkőc gondozási körzetébe)

Nagyon hasfájós volt a fiam, alig aludtunk éjjel. Egyszer kezdődött az éjszakai "rituálé", gyerek ficereg, majd nyöszörög, kikapom az ágyból, hogy ne ébressze fel apát, alkaromra fektetem, simizem a hátát, csak nyüszög. Vállamra kapom, veregetem a hátát, várjuk a büfit, nincs. Lefekszem vele, hátha szopizna, cibálja a cicit, nem kell, fordulok a másik oldalamra, az a cici sem kell, csak nyüszög. Felállok, sétálok vele, nyüszög. Alkarra fektetem, hátat simogatok, már sír. Erre apa villanyt kapcsol, és akkor látom, hogy a nyakánál már bugyog a kaki. :( Jól végigsimítottam az egész hátán.

Nagyobbacska volt már, olyan 3,5 éves, mikor szánkózni indultunk. Mi apával már felöltözve, ránk izzadt az összes cucc, sürgetjük a gyereket is. Itt a nadrág, rá overál, kabát, sapka, sál, kesztyűt fogjad, itt a szánkó, indulj légyszives, melegem van, haladjál, ajtót csukjad, zárjad, szemetet hoztad, menj vissza, menj te, megyek én, hol a kulcs, itt van, zárjad, hol a szánkó, ott hagytam, haladjunk. Szemét megvan, szánkó megvan, zárjad menjünk melegem van, haladunk a lépcsőn, gyerek közben feszeng, mi bajod kicsim... "há de cipőőőő" ... mondja a gyerek, mi meg röhögünk. Hát cipőt nem adtunk rá. :)