Hogy érintene, ha kisgyereked ilyet mondana neked?

Egy két és fél éves kislányom van. A történet elejéhez hozzá tartozik, hogy az kb másfél hónapja egy hétig nagyon beteg voltam, és sokat segített a mamája a vigyázásban ( én anyum), mivel itt lakik a szomszédban. Ennek oka az volt, hogy nem bírtam felkelni, másrészt nem akartam hogy elkapja a betegséget. Előtte is nagyon mamás volt, de hogy akkor még intenzívebben töltöttek együtt időt, még inkább az lett. Sokat emlegeti, minden nap menni akar, ilyesmi. Ezzel nincs is gondom. A mama nagyon engedékeny, sokkal inkább mint ugye én. Pl: Én mondom, hogy menjünk, a kislányom, még nem akar, Mamája mondja, hogy még maradjunk akkor csak egy kicsit. Lényeg, igaz nagymama, kényeztetős.

Tegnap elmentem tornázni egy órát, és a mama vigyázott rá, mert a férjem se ért még haza. Mikor visszaértem, ugye még lent játszottak az utcán, mondtam, hogy fél 8, menni kell haza fürödni. Nem akart, ezért durcás lett mikor felvittem, de szerintem már inkább fáradt volt és nyűgös. Otthon elvágta magát a szobájába, én próbáltam vele csacsogni, hogy mit játszottak, merre voltak a mamával, de ő csak azt hajtogatta, hogy: Mama, Mama! Kérdezem, hogy mit szeretnél mondani még Mamának, mert ha szépen megfürdünk gyorsan, akkor felhívjuk lefekvés előtt. Erre azt mondta: Azt akarom, hogy Mama legyen az anyukám, őt szeretem a legjobban!

Nem tudtam mit tenni, elkezdtem zokogni a fürdőszobába, hogy ne lássa, annyira rosszul esett. :( Hogy valamit ennyire nem jól csinálok, és tényleg őszintén mondta. A férjem szerint butaság, hiszen csak jól érezte vele magát, és élvezi, hogy mamájánál ő a főnök, de szerintem az ilyen kicsik még annyira őszinték...

Ti mit szólnátok, ha ezt mondaná? Azért nektek is rosszul esne, nem?