Van/volt valaki ilyen helyzetben? Szerintetek elmenjek egy pszichológushoz tanácsot kérni?

Ezért én még nem feltétlenül fordulnék pszichológushoz.

Az, hogy akaratos és dacos, azzal nagyon sok korabeli gyerek is így van. Ha kellő türelemmel és következetességgel kezeled a helyzetet, akkor ez változni fog. De ahhoz tényleg türelmesnek és következetesnek kell lenni.

Az meg, hogy nem akar elengedni sokszor, az is van másnál is, ahol nem ez a helyzet, mint nálatok. Egyszerűen rájön egy ilyen pillanat. Olyankor el kell terelni a figyelmét és neked úgy elmenni olyankor otthonról, hogy valaki elfoglalja valami mással. Akár elviszi sétálni vagy leül vele játszani, stb.

Ha az a típus, akkor meg nem is kell neki elkezdeni magyarázkodni, meg arra kérni ne csinálja, mert attól csak idegesebb lesz. Rá kell hagyni, nem szólni hozzá, ha olyan, rá sem nézni. Meg kell várni hogy kitombolja magát.

A párnás módszert viszont bevezetném. Ha rácsap egy személyre, rögtön megfogni a kezét (nem erősen, csak normálisan), nem rákiabálni, rászólni, csak annyit mondani neki, hogy ez nem helyes, ilyet nem csinálunk, és elvinni onnan, pl a szobájába. Add a kezébe a kispárnát, és mondd neki, ezt csapkodhatod. És otthagyni, hagyni kitombolni magát.

Kedves kérdező, mintha magam olvasnám.

Sokszor nekem nagyon jót tesz ha lerakom a gyereket sóginőmhöz, és elmegyek egy napra a barátnőmhöz, elmegyünk csavarogni lazulni... Mikor visszamegyek a fiamhoz, másképp nézek rá, türelmesebb vagyok... Aztán jön az este és megitn az üvöltözés! Én eddig abba a hitbe voltam hogy nem szabad hagyni hogy csapkodjon dobálózzon, kiabáljon...De akkor én ezek után hagyni fogom!

Próbáld a védőnővel megbeszélni, hogy ilyen és ilyen bajod van a gyerekkel, dac korszak, és "apa elvesztése" mit tudnál tenni?

Pszichológushoz szerintem nem tudnád elvinni mivel még nem beszél annyit...! Nincs neki kis barátja? Nem tudnád esetleg őket többet "összeengedni"? Vagy esetleg elvinni valami játszóházba?

Remélem megoldódik a problémánk:) Kitartást!