Eljutottam odáig, hogy eltünt belőlem az anyai érzés?

Ez a normális ahogy te érzel.

A kóros az amit írsz, hogy az anyukák sírva leskelődnek és nem tudnak mit kezdeni magukkal a gyerek nélkül.

Szerintem én is így fogok érezni... Ne emészd magad emiatt! Az is lehet, hogy később fog tudatosulni, és akkor érint majd meg jobban.

Én már mondogatom egy ideje félig komolyan, hogy a lányom első ovis napján pezsgőt fogok bontani, mert vele tényleg nem egyszerű 0-24 akármennyire az életem értelme. De hát még akkor is itt lesz a két öccse, mire ők is elérik a bölcsis kort. Szóval én megértem abszolút, hogy pont elég volt otthon, és jó egy kicsit visszakapni magadat.

Valószínűleg Te ilyen típus vagy. Lehet, hogy 1-2 héten belül fog "leeseni", hogy ez nem átmeneti, hanem valaminek vége van, és ez már mindig így lesz.

Én az a típusú anyuka vagyok, aki bár nem leskelődik és nem sírdogál esténként egy üveg bor mellett, de nagyon megvisel az, hogy ovis lett a kislányom :-(. Első nap sírva jöttem haza, én ilyen vagyok, te nem. Több, mint 3 évig itthon voltam vele, és ez nekem nem megy egyik percről a másikra. Sajnálom, hogy véget ért az, hogy kötetlenül azt tudtunk csinálni, amit szeretnénk, hogy kevesebbet lehetek vele.

Van, aki ilyen, van, aki olyan. Én ismerek olyat, aki alig várta, hogy megszabaduljon a gyerektől, pedig otthon mereszti a valagát. Se nem takarít, se semmi, csak gépezik.

Én viszont tegnap egész nap bőgtem. Először van a 7 éves lányom reggel fél 8-tól délután fél 5-ig távol tőlem. Bár ő az iskolát kezdte. Eddig 4 órát volt az oviban. Bár nálam a terhességi hormonok is közrejátszanak.

Én ezt inkább pozitívan értékelem. Helyén kezeled a helyzet, le tudtak magadról választani a kislányodat, és így ő is könnyebben alkalmazkodik. Ha könnyek közt szorongatnád reggelente a bölcsi előtt, hidd el jobban félne a helyzettől, és nem venné ilyen könnyen a beilleszkedést. Szerintem nincs ezzel semmi baj. Eddig csak anyuka voltál, most kell egy kicsit magaddal is törődnöd. Természetes igény. De attól még szerintem szereted a kislányodat. Csak bölcsibe adtad, nem örökbe.

Örülj, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok.

Nagyon édes vagy, ne érezd magadat ettől rosszul. Szerintem teljesen természetes, hogy boldog vagy attól, hogy ennyi idő után nincs állandóan a lábad mellett egy kicsike. Nem csak a nyáladzással, etetéssel, dedózással kell 0-24-ben foglalkoznod, és végre van időd hajat mosni :D Elmehetsz egyedül wc-re. Hidd el ilyenkor mindenki kicsit hálás, hogy na végre...

Az én egyik ismimnek 4 éves a lánya, és most túlhordás miatt befektették a kórházba, ő is azt mondta szégyelli magát, de olyan jó ott lenni, csendben, egyedül, nyugalomban :)