Mit tegyek? Most mar tenyleg aggódom a csaladomert!

"foleg egy anya feltetlenul szeret, nem?"

Egy frászt! Akkor nem lenne ennyi érzelmi nyomorék felnőtt.

Se kukába hajított gyerekek...

Ettől függetlenül: lehet, hogy a nejednek szülés utáni depressziója van, azért nem tudja kezelni a gyereket.

Segíts neki ott, ahol tudsz!

Szeresd a gyereket helyette is!

Ne csak a rokonokat kérdezgesd, hanem elvihetnéd a gyereket orvoshoz is (meg a nejedet). Nevelési tanácsadó stb.

Amikor a nagyobbik gyerek született vele is így foglalkozott ? Én különben meg nem hinném hogy nem szereti 8te ismered a feleséged hogy ő milyen és ha ő rendes ANYA) akkor márpedig szereti a lányod csak a viselkedéséből van elege.

Igen a féltékenység nem kizárt. Veled hogyan viselkedik a lányod? Próbálj vele (a korának megfelelő stílusban) beszélgetni erről hogy a szülei szeretik de a hisztivel nem megy sokra.

Miért anyás? Mert rajta kívül van egy másik gyerek a családban. Erről a feleségeddel is beszélj. menjen el a lányotokkal valahova kettesen PL. játszóház ahol kicsit kettesen lehetnek amíg te a kicsivel vagy. Később meg próbáljatok négyesben valamit kitalálni.

A "nagy" kislányt sajnos pont a dackorszak kellős közepén érte a tesó érkezése miatti trauma. Olyan NINCS, hogy egy gyereket ne viseljen meg a tesó születése. (Én is megpróbáltam magam ebbe az illúzióba ringatni, de 3 év után be kellet látnom, hogy a feszültség, a frusztráltság valamikor, valahogy ki fog törni a nagyon) Szóval nagyon nincs igaza a védőnönek, a testvérféltékenység nem mindig agresszióban és nyílt haragban mutatkozik meg.

Az is teljesen érthető, hogy a feleséged nehezen viseli a helyzetet. Egy hisztis kétéves alapesetben is megcincálja a család idegrendszerét, ő még érzékenyebb volt a terhesség miatt. Plusz az, hogy dolgozott végig, helyt állt a munkahelyén fizikailg és mentálisan is napi 8 órában, majd rohant a bölcsödébe, és még otthon is 0-24-ben próbált helytállni családanyaként, a végsőkig kimeríthette, megemelem a kalapom előtte!!! Hihetetlenül erős és fegyelmezett asszony lehet, hogy nem roppant össze hamarabb!!!

Jól látod, ez most az a pont, ahol közbe kell lépni. Próbáld tehermentesíteni a feleségedet, amikor csak tudod! Vállald magadra a két gyereket, és menjen el sétálni, vásárolgatni, moziba, stb. És ezt ne csak egyszer, hanem rendszeresen!!! (Amikor újszülöttek voltak a gyerekeim, a hét fénypontja volt, amikor a férjemre hagytam a bébit, és elmentem elintézni anyukámmal a hétvégi nagybevásárlást.Szóval nem magamnak vásárolgattam felesleges dolgokat, hanem azért mentem, ami amúgy is kellett, de legalább kiszakadtam otthonról)A házimunkában is próbáld tehermentesíteni. Ha van a közelben nagyszülő, testvérm, stb, őket is be kéne vonni.

Néhány ilyen alkalom után pedig be kéne vezetni rendszeres anya-lánya programokat. Ezt nekem gyermekpszichológus tanácsolta,amikor az oviban felmerült problémák miatt kiderült, hogy a nagyobbik totál frusztált (az akkor már 3 éves) kistesó létezése miatt. A diagnóziscsak annyi volt: anyahiány. Pedig én a kistesó születésekor épp hogy túlkompenzáltama nagyobbik irányába, görcsösen ő volt az első mindig, őrá figyeltem többször, az ő igányeit tartottam szemelőtt, stb. És erre csak az a gyógymód, ha a nagy időröl időre visszakaphatja anyát csak kizárólag saját magának. Olyankor menjenek el sétálni, játszóterezni, játszóházba, bábszínházba, stb. Mindkettőjüknek kell, hogy legyenek együtt. És próbáld megértetni a feleségeddel, hogy pontosan az ő fásultsága, látszólagos érdektelensége generálja még jobban a gyerekben a feszültséget.

És még annyit, hogy dolgozó anyukaként tudom, hogy mennyire nehéz összeegyeztetni az anyaságot és a munkát. Nem csak az időbeni megosztásra gondolok, hanem arra is, hogy amikor az embernek otthon is a munkával kapcsolatos dolgok kattognak, amikor betemet a stressz, a feszültség. Akaratlanul is hazaviszi az ember a munkahelyből fakadó gondot, a fáradtságot, az ingerlékenységet, azt az érzést, hogy csak azt szeretném, hogy hagyjanak békén fél óráig... Valószínüleg a kislány ezt is érezte az anyján már a tesó születése előtt, és ezért volt már hisztisebb.

Nem olvastam a válaszokat, de alapvetően két ötlet merült föl bennem. Először is meg kéne várni, hogy anyuban lecsillapodjanak a tomboló hormonok, amik picit elveszik az ember realitásérzékét. Aztán jó volna összeszedni a gondolatait, hogy konkrétan mi is a baj a gyerekkel és tanácsot kérni mondjuk a gondozó nénitől, mint tapasztalt pedagógustól, de nem a csoportszoba ajtajában, hanem mondjuk fogadóórán. Sok minden lehet: egyik véglet, hogy simán dackorszak egy amúgy is akaratos, temperamentumos gyereknél, de a másik szélsőséges esetben az is lehet, hogy anyuka nem képes valamiért úgy szeretni a kislányt, ahogy kellene. Fontos lenne tisztázni, hogy alapvetően inkább a kislány készülékében van-e a hiba vagy anyukáéban. Ettől függ, hogy kell-e egyéb segítséget kérni, és ha igen, kitől.

Segíts az anyukának továbbra is. Mondd, hogy írja össze, pontosan mi a problémája, milyen helyzetek adódtak, amiket nem tudott kezelni - ez már egy jó kiindulópont. Jó, hogy tudtok ennyire nyíltan beszélni erről, és hogy egyáltalán érzékeled a problémát. Sok apuka nem foglalkozik ilyesmivel, rábízzák az anyára, mondván, ő az anyja, tudja, mit kell csinálni.